Indítottam egy Twitter-oldalt azoknak a történeteknek, amelyeket írok. Ott (is) lesznek friss infók, kérdezhettek is nyugodtan :)
Keressetek @FreyaBooks néven és kövessetek ott is! :)
És ne feledjétek: ha tetszik, amit itt olvastok, ajánljátok ismerőseiteknek! Köszönöm :)
2018. augusztus 10., péntek
2018. augusztus 8., szerda
28. fejezet
Jó szórakozást! :)
We're
like rivers in the night
I go left and you go right
We'll find on the other side who we are, who we are
Rivers by Thomas Jack feat. Nico & Vinz
I go left and you go right
We'll find on the other side who we are, who we are
Rivers by Thomas Jack feat. Nico & Vinz
A következő napokban kialakult egy újfajta rutin a házban.
JJ-vel lakótársak lettünk, ami nekem már azért is furcsa volt, mert még sosem
volt lakótársam. Eddig csak az anyámmal éltem, és a manhattani penthouse
kellően nagy volt ahhoz, hogy ha akartuk, egyáltalán nem zavartuk egymás
köreit. Néha napokig nem is láttuk egymást.
Most
viszont valaki mással laktam együtt, akivel osztoznom kellett a fürdőszobán, és
ez merőben új élmény volt, hiszen odahaza mindig is saját fürdőm volt. A polcra
felkerült egy új fogkefe, a fogason már nem csak az én törülközőm lógott.
És az
egészben a fura az volt, hogy egyáltalán nem volt fura. Nyilvánvalóan nem
utolsósorban azért, mert nem akárkiről, hanem JJ-ről volt szó, és azért az
egyáltalán nem rossz, hogy amikor reggel indulsz a fürdőszobába, egy
eszméletlenül vonzó, dögös srác lép ki onnan előtted frissen, vizes hajjal és
még meg is csókol. A jóhoz pedig ugyebár igazán könnyű hozzászokni.
És
azért az sem elviselhetetlen, hogy mire leérsz a fürdőből a konyhába, már kész
a frissen lefőtt kávé és a terített asztal. Merthogy nekem ez járt minden egyes
reggel. Hogy arról már ne is beszéljek, hogy JJ gyakrabban főzött vacsorát,
mint én. Ami alatt azt értem, hogy szinte minden este. És ezzel mindketten
jobban jártunk, mint az én főztömmel, az egyszer biztos. Ráadásul minden este
olyan volt, mint egy randi, sok beszélgetéssel és/vagy közös filmnézéssel,
zenehallgatással, valamint csodálatos összebújással. A kedvencem az volt,
amikor a ház előtt ücsörögtünk órákig, a kellemesen enyhe estét élvezve, egymás
karjaiban bámulva a csillagokat és alig megszólalva. Ez volt a kedvenc helyem:
a ház előtti padon, JJ karjaiban. Sosem éreztem magam ilyen biztonságban, sosem
éreztem magam ennyire… otthon.
Szóval
nagyon könnyen ment az együttélés, csak az előnyeit láttam. Épp ezt ecseteltem
Nellynek, aki egy délután munka után feljött hozzám egy kávéra. És persze egy
pillanatra sem bírta letörölni az önelégült vigyort a képéről, ahogy azt sem
tudta megállni, hogy ne azzal kezdje minden megszólalását, hogy ugye én megmondtam.
-
Igen, te megmondtad – mosolyogtam rá. – Sosem
tagadtam, hogy tetszik nekem JJ. Csak nem tartottam túl valószínűnek, hogy lesz
ebből valami.
-
Én viszont igen, és igazam lett – húzta ki magát
Nelly. – Annyira örülök nektek! Most csupa boldog pár van a szigeten, Katie és
George, Joley és Nick, én és Danny, és most már te és JJ is. Egyszerűen
tökéletes! – tapsikolt örömében.
-
Szóval veled és Dannyvel minden rendben? –
kérdeztem, megragadva az alkalmat, hogy másra terelhetem a témát. Nem mondom,
imádtam JJ-ről és az én fene nagy boldogságomról áradozni, de ezt tettem már
több mint egy órája, és erre az időre kicsit sok én megmondtam jutott.
Kiderült, hogy Nelly és Danny az
elmúlt napokban, amíg én vidáman turbékoltam JJ-vel, rengeteg mindent
megbeszélt. Már eldöntött tény volt, hogy ősszel, amikor mindketten folytatják
a tanulmányaikat, összeköltöznek Oxfordban. Bár Danny – tőle meglehetősen
szokatlan módon – kerek perec kijelentette, hogy nem érdekli, mit szólnak ehhez
a szülei, néhány napot eltöltenek a család vidéki birtokán – azaz kastélyában
–, hogy mindenki mindenkit alaposan megismerhessen. Biztos voltam benne, hogy
Nelly akármelyik sznob kékvérűt azonnal le tudja venni a lábáról, ha akarja,
így nem aggódtam. Csak magamban jegyeztem meg azt is, hogy időközben nemcsak
Nelly hajszíne váltott szolidabbra: eltűntek a piercingek, diszkrétebb lett a
sminkje és konvencionálisabb az öltözködése. Azért még messze volt Danny élre
vasalt nadrágos és kasmírpulóveres stílusától, de sokat finomodott a
megjelenése, és bár a vadócabb külső remekül passzolt a személyiségéhez, ez a
visszafogottabb stílus is tökéletesen állt neki.
-
Hihetetlen, hogy ti JJ-vel már meg is előztetek
minket! – nevetett Nelly a kávésbögréje felett.
-
Mire gondolsz? – vontam fel a szemöldököm.
-
Hát ti már össze is költöztetek!
-
A mi helyzetünk más. A vendégszoba baráti
szívesség volt JJ-nek. És megkérhetnélek, hogy kezeld diszkréten ez az egészet?
-
És még mindig a vendégszobában alszik? –
érdeklődött egyszerre Nelly nyilván mindennemű köntörfalazást feleslegesnek
tartva.
-
Igen – vágtam rá, de persze Nelly nem hagyta
annyiban.
-
És ezt te bánod?
Nem feleltem, hanem felkeltem az
asztaltól, hogy a pulton felejtett kávéskancsót az asztalhoz hozzam,
utántölteni a bögréinket. Nelly a hallgatásomból levonta a maga
konzekvenciáját.
-
Szóval igen – vigyorgott.
-
Fogalmazzunk úgy, hogy nem én vagyok az akadálya
annak, hogy továbblépjünk – feleltem, amint visszaültem a székemre.
-
Akkor miért nem kezdeményeztél? Szerintem épp
eleget vártál már, és ez a 21. század, az ég szerelmére!
-
Őszintén? – vontam fel a szemöldököm, mire Nelly
bólintott. – Mert nem tudom, hányadán állok JJ-vel. Pontosabban képtelen vagyok
kiismerni. Emlékszel, hogy amikor megérkeztem, sokáig milyen rideg volt velem?
-
Mert épp elveszítette a munkáját Londonban, és
haza kellett költöznie a szüleihez, akikkel nem igazán jön ki. Ezt már tudjuk –
emlékeztetett Nelly.
-
Igen, és utána tényleg nagyon kedves is lett
velem, még bocsánatot is kért a korábbi viselkedéséért. De utána is olyan… nem
is tudom, hogy mondjam. Az az érzésem, hogy ha egyet előrelépünk, utána rögtön
kettőt hátra. Nem akarok elégedetlennek tűnni, mert már most is fantasztikus
minden, lényegében itt lakik – mosolyogtam. – És irtózatosan kedves velem,
állandóan kényeztet.
-
Na, látod! Valószínűleg csak időre van szüksége
– biztatott a barátnőm.
-
Talán – mondtam elgondolkodva. – Csak sosem
gondoltam volna, olyan magabiztos srácnak tűnik, nem olyannak, aki ezer évig
hezitál, mielőtt rámozdul egy lányra.
-
Nem is tudom – tűnődött Nelly. - Most, hogy
jobban belegondolok, bár JJ mindig is vicces, helyes, vagány fiú volt, és nem
panaszkodhatott a rajongók hiányára, túl sok lánnyal nem láttam. Itt a szigeten
mindenesetre nem igazán. Ellenben a bátyja, Kyle… na, ő aztán szerintem életében
nem volt még szingli. A lényeg viszont, hogy te és JJ! Á, végre! – ujjongott
megint Nelly.
-
Bizony ám, végre! – társultam be a boldogságába,
ám a következő pillanatban az arcomra fagyott a mosoly. A konyhaajtóban ugyanis
JJ állt, a tekintete megint elég nehezen értelmezhető volt.
De aztán belépett a helyiségbe,
és miközben lepakolta a cuccait a pultra, vidáman köszöntötte Nellyt. Ő pedig
azonnal felpattant az asztaltól és a nyakába ugrott.
-
Most hallom a szuper híreket, hogy végre megjött
az eszed, és észrevetted, micsoda szuper csaj érkezett a szigetünkre!
Ennyit a diszkrécióról.
Bocsánatkérő tekintetet vetettem JJ-re, aki azonban amint sikerült lefejtenie
magáról Nelly karjait, hozzám lépett és egy csókkal üdvözölt.
-
Igen, végre megjött az eszem – mosolygott, és
azonnal elszállt minden korábbi aggodalmam, hogy vajon mennyit hallott a
beszélgetésünkből Nellyvel, és milyen következtetetéseket vont le belőle.
-
Nos, álompár, most, hogy mindketten itt vagytok,
elárulhatom jövetelem valódi célját – jelentette ki ünnepélyesen Nelly.
-
Vagyis nem azért jöttél, hogy kifaggasd Belle-t
a magánéletéről? – kérdezte JJ, miközben nekilátott kipakolni a szatyrokat,
amelyeket hozott.
Követtem a szememmel, ahogy
le-föl cikázott a konyhámban a hűtőszekrény, a kamra és a különböző polcok
között, hogy elrámolja a boltból hozott finomságokat. Nagyon szexinek találtam,
hogy ilyen otthonosan mozog a konyhámban, és magamban azt kívántam, bár távozna
már Nelly. A JJ által időnként rám vetett pillantásokból úgy tűnt, ő is nagyon
ezt szeretné. Nelly azonban természetesen nem vette észre magát.
-
Nos, az, hogy jó barátnő módjára szívemen
viselem Belle hogylétét, csak az egyik oka volt a látogatásomnak – vallotta be
Nelly teátrálisan, mire JJ-vel összenéztünk és egymásra vigyorogtunk. – A másik
oka az, hogy Nick és Joley hamarosan elmegy Pire-ről, egész pontosan holnapután
reggel. Ezért holnap este Katie hivatalos búcsúvacsorát rendez nekik, amelyre
ezúton tolmácsolom a meghívását.
-
Ez a meghívás annyira hivatalosan hangzik, hogy
attól tartok, szmokingban kell mennem – mondta JJ és magának is töltött kávét.
-
Ha akarod – vonta meg a vállát Nelly. – Én
mindenestre farmerban megyek.
-
Kik lesznek ott? – kérdeztem.
-
A párok – kacarászott Nelly. – Na,
galambocskáim, nekem most már mennem kell, Danny vár.
Egy perccel később már a kapun is
túl járt. De szinte még be sem csukódott mögötte a bejárati ajtó, amikor JJ
megragadta a székem szélét, és azzal együtt egészen közel húzott magához.
Elnevettem magam. Átölelt és a homlokát az enyémhez érintette.
-
Na, végre magunk vagyunk. Ezt már szeretem –
súgta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)