29. fejezet

Itt is a következő rész! Jó szórakozást!

And what is love
If you're still searching for something?
And what is love
If it's building up to nothing?

Higher by Sigma feat. Labrinth

 

Miután befejeztem a sminkemet, leellenőriztem a megjelenésemet a tükörben. Én is farmert választottam a vacsorához, akárcsak Nelly, egyszerűen mert nem volt más. Manhattanben, ha a barátaimmal mulatni készültünk, biztosan egy rövid és feszes ruhában vetettem volna bele magam az éjszakába. De ez Pire volt, és nem számítottam féktelen mulatozásra. Meg aztán bepasizni sem akartam. Szóval a virágos top, a visszafogott smink és a laza konty nyerő lesz estére.

                JJ a saját szobájában készülődött, ami furán sokáig tartott neki, ahhoz képest, hogy a) ő mégiscsak egy srác b) tudtommal farmert és inget akart felvenni. Kiléptem a szobámból, hogy megnézzem, hogy áll. Az ajtajához közeledve hallottam, hogy telefonál. Csak annyit tudtam kivenni, hogy néha igent, néha meg nemet mondott. Aztán – talán meghallotta, hogy közeledem – gyorsan letette.

-          Majd visszahívlak – ígérte valakinek.

-          Minden rendben? – kérdeztem a szobájához érve.

JJ az ablaknál állt nekem háttal, kezében a mobiltelefon. Megfordult és rám mosolygott.

-          Persze. Csak ez a munka, amit már említettem neked.

-          Hát, valójában csak annyit mondtál, hogy van egy lehetőség, de nem egyszerű – emlékeztetettem.

-          Ez így is van – mondta és felém sétált. – Még mindig nem egyszerű.

-          Elvállalod?

-          Még nem tudom – vonta meg a vállát.

JJ-vel sosem beszéltünk a jövőről. Hogy mi lesz, ha én a nyár végén hazamegyek Manhattanbe. Ő hova megy? Meddig marad Pire-on? És egyáltalán… mi lesz velünk? Sosem mertem szóba hozni a témát, féltem, hogy JJ nem tartja olyan komolynak azt, ami köztünk van, hogy időszerű legyen beszélni a közös jövőnkről. Talán nincs is nekünk olyan.

-          Csodaszép vagy – jelentette ki és átölelte a derekam.

-          Te sem nézel ki rosszul – állapítottam meg. És valóban nagyon jól festett az ingben, amelyet otthonról hozott magával és itt vasalt ki nálam az imént. Sosem láttam még férfit vasalni. Nem volt rossz látvány, pláne, hogy JJ egy szál farmerban végezte a műveletet.

Kéz a kézben sétáltunk át Katie házához. Kimondatlan egyezség volt közöttünk, hogy nem csinálunk titkot abból, hogy együtt vagyunk. Valószínűleg nem is tehettük volna, hiszen egyrészt Pire pici sziget volt, ahol vélhetően már rég híre ment, hogy JJ hol alszik mostanság, másrészt pedig ha Nelly tudta… már nem volt mit titkolni.

És tényleg. Senki sem lepődött meg azon, hogy együtt érkeztünk, sőt Nick, amikor üdvözlésképp átölelt, a fülembe súgta:

-          Örülök neked, te lány.

-          Köszönöm – rebegtem.

Féltem, hogy rákérdez, mit döntöttem a múltkori ajánlatáról, mert az elmúlt napokban nem igazán volt energiám ezzel foglalkozni. Éppen ezért némileg el is keserített, hogy a magánéletem milyen könnyedén háttérbe szorította a munkával kapcsolatos terveimet. Ez nem vetett valami jó fényt az esetleges vállalkozói karrieremre. De szerencsére Nick egyáltalán nem hozakodott elő a témával.

Attól is féltem, hogy JJ hogyan illeszkedik be a társaságba. Mindenkit ismert már, de még nem vett részt egy közös vacsorán, kávézáson, grillezésen sem. Pár mondatot váltani a boltban valakivel egész más, mint órákon keresztül társalogni. De nem volt miért aggódnom. Míg mi lányok segítettünk előkészíteni a vacsorát Katie-nek, a fiúk elvonultak a sörükkel a nappaliba, ahonnan hamarosan rengeteg nevetést lehetett kihallani.

Az este legszomorúbb pillanata aztán a vacsora vége felé érkezett el, amikor Katie felemelte a poharát, hogy a díszvendégek egészségére igyunk.

-          Annyira sajnálom, hogy elmentek – tette hozzá elszontyolodva, miután mind belekortyoltunk az italunkba. – Hamarosan vége a nyárnak, és megint kiürül a sziget.

Na, igen. A nyár végeztével ugye Nelly és Danny is elhagyja Pire-t. Hallottam már, hogy pár nap múlva pedig Katie párja, George is felkerekedik, hogy a távoli Ausztráliába menjen dolgozni egy filmforgatásra.

-          Ha George és Dennis úgyis Ausztráliában forgat, Flora nem jön addig ide? – kérdezte Joley.

Tévedhetetlen információforrásomnak, Nellynek köszönhetően tudtam, hogy pár éve Dennis Lleyton, a filmsztár itt dolgozott a szigeten, és itt ismerkedett meg a kedvesével, aki történetesen Katie legjobb barátnője. Akkoriban jött össze Katie és George is.

-          Nem, Flora elkíséri Dennist a forgatásra – rázta meg a fejét Katie. – Dennis rábeszélte, hogy menjen vele, utána pedig együtt bejárják az országot.

-          Akkor csak te és JJ maradtok a szigeten – állapította meg Nelly, jelentőségteljes pillantást vetve a mellettem ülő JJ-re, nyilván azt várva, hogy erősítse meg vagy cáfolja az iménti kijelentést.

JJ egy jó darabig nem szólt semmit, aztán talán rájött, hogy a vele szemben helyet foglaló lány addig nyársalja a tekintetével, amíg nem mond végre valamit.

-          Még nem tudom, én meddig maradok Pire-on – közölte végül.

-          Remélem, nem sokáig, haver – vetette közbe George. – Nem hiszem, hogy a legjobb, ami veled történhet, ha itt maradsz dolgozni a családi vállalkozásban.

Rendkívül diplomatikusan ugyan, de George mindannyiunk véleményét fogalmazta meg, mert mindenki bólogatni kezdett az asztal körül.

-          Ennyire nyilvánvaló? – vigyorodott el JJ, mire a mellette ülő Nick megveregette a vállát, és odasúgta neki:

-          Lépj le innen, de mielőbb, cimbora.

-          Igyekszem – ígérte JJ nevetve.

Nelly nagy szemeket meresztve rá kétségkívül további magyarázatra várt, de ezúttal nem kapott. Úgyhogy tovább repítette a tekintetét rám, de én csak megvontam a vállam, ahogy ismét belekortyoltam az italomba. Hiszen én sem tudtam semmit JJ terveiről, és ettől nem voltam éppen boldog. Csak annyit tehettem, hogy reménykedtem, JJ egyszer majd csak beavat.

Már Twitteren is

Indítottam egy Twitter-oldalt azoknak a történeteknek, amelyeket írok. Ott (is) lesznek friss infók, kérdezhettek is nyugodtan :)
Keressetek @FreyaBooks néven és kövessetek ott is! :)
És ne feledjétek: ha tetszik, amit itt olvastok, ajánljátok ismerőseiteknek! Köszönöm :)

28. fejezet

Jó szórakozást! :)

We're like rivers in the night
I go left and you go right
We'll find on the other side who we are, who we are
Rivers by Thomas Jack feat. Nico & Vinz

A következő napokban kialakult egy újfajta rutin a házban. JJ-vel lakótársak lettünk, ami nekem már azért is furcsa volt, mert még sosem volt lakótársam. Eddig csak az anyámmal éltem, és a manhattani penthouse kellően nagy volt ahhoz, hogy ha akartuk, egyáltalán nem zavartuk egymás köreit. Néha napokig nem is láttuk egymást.

                Most viszont valaki mással laktam együtt, akivel osztoznom kellett a fürdőszobán, és ez merőben új élmény volt, hiszen odahaza mindig is saját fürdőm volt. A polcra felkerült egy új fogkefe, a fogason már nem csak az én törülközőm lógott.

                És az egészben a fura az volt, hogy egyáltalán nem volt fura. Nyilvánvalóan nem utolsósorban azért, mert nem akárkiről, hanem JJ-ről volt szó, és azért az egyáltalán nem rossz, hogy amikor reggel indulsz a fürdőszobába, egy eszméletlenül vonzó, dögös srác lép ki onnan előtted frissen, vizes hajjal és még meg is csókol. A jóhoz pedig ugyebár igazán könnyű hozzászokni.

                És azért az sem elviselhetetlen, hogy mire leérsz a fürdőből a konyhába, már kész a frissen lefőtt kávé és a terített asztal. Merthogy nekem ez járt minden egyes reggel. Hogy arról már ne is beszéljek, hogy JJ gyakrabban főzött vacsorát, mint én. Ami alatt azt értem, hogy szinte minden este. És ezzel mindketten jobban jártunk, mint az én főztömmel, az egyszer biztos. Ráadásul minden este olyan volt, mint egy randi, sok beszélgetéssel és/vagy közös filmnézéssel, zenehallgatással, valamint csodálatos összebújással. A kedvencem az volt, amikor a ház előtt ücsörögtünk órákig, a kellemesen enyhe estét élvezve, egymás karjaiban bámulva a csillagokat és alig megszólalva. Ez volt a kedvenc helyem: a ház előtti padon, JJ karjaiban. Sosem éreztem magam ilyen biztonságban, sosem éreztem magam ennyire… otthon.

                Szóval nagyon könnyen ment az együttélés, csak az előnyeit láttam. Épp ezt ecseteltem Nellynek, aki egy délután munka után feljött hozzám egy kávéra. És persze egy pillanatra sem bírta letörölni az önelégült vigyort a képéről, ahogy azt sem tudta megállni, hogy ne azzal kezdje minden megszólalását, hogy ugye én megmondtam.

-          Igen, te megmondtad – mosolyogtam rá. – Sosem tagadtam, hogy tetszik nekem JJ. Csak nem tartottam túl valószínűnek, hogy lesz ebből valami.

-          Én viszont igen, és igazam lett – húzta ki magát Nelly. – Annyira örülök nektek! Most csupa boldog pár van a szigeten, Katie és George, Joley és Nick, én és Danny, és most már te és JJ is. Egyszerűen tökéletes! – tapsikolt örömében.

-          Szóval veled és Dannyvel minden rendben? – kérdeztem, megragadva az alkalmat, hogy másra terelhetem a témát. Nem mondom, imádtam JJ-ről és az én fene nagy boldogságomról áradozni, de ezt tettem már több mint egy órája, és erre az időre kicsit sok én megmondtam jutott.

Kiderült, hogy Nelly és Danny az elmúlt napokban, amíg én vidáman turbékoltam JJ-vel, rengeteg mindent megbeszélt. Már eldöntött tény volt, hogy ősszel, amikor mindketten folytatják a tanulmányaikat, összeköltöznek Oxfordban. Bár Danny – tőle meglehetősen szokatlan módon – kerek perec kijelentette, hogy nem érdekli, mit szólnak ehhez a szülei, néhány napot eltöltenek a család vidéki birtokán – azaz kastélyában –, hogy mindenki mindenkit alaposan megismerhessen. Biztos voltam benne, hogy Nelly akármelyik sznob kékvérűt azonnal le tudja venni a lábáról, ha akarja, így nem aggódtam. Csak magamban jegyeztem meg azt is, hogy időközben nemcsak Nelly hajszíne váltott szolidabbra: eltűntek a piercingek, diszkrétebb lett a sminkje és konvencionálisabb az öltözködése. Azért még messze volt Danny élre vasalt nadrágos és kasmírpulóveres stílusától, de sokat finomodott a megjelenése, és bár a vadócabb külső remekül passzolt a személyiségéhez, ez a visszafogottabb stílus is tökéletesen állt neki.

-          Hihetetlen, hogy ti JJ-vel már meg is előztetek minket! – nevetett Nelly a kávésbögréje felett.

-          Mire gondolsz? – vontam fel a szemöldököm.

-          Hát ti már össze is költöztetek!

-          A mi helyzetünk más. A vendégszoba baráti szívesség volt JJ-nek. És megkérhetnélek, hogy kezeld diszkréten ez az egészet?

-          És még mindig a vendégszobában alszik? – érdeklődött egyszerre Nelly nyilván mindennemű köntörfalazást feleslegesnek tartva.

-          Igen – vágtam rá, de persze Nelly nem hagyta annyiban.

-          És ezt te bánod?

Nem feleltem, hanem felkeltem az asztaltól, hogy a pulton felejtett kávéskancsót az asztalhoz hozzam, utántölteni a bögréinket. Nelly a hallgatásomból levonta a maga konzekvenciáját.

-          Szóval igen – vigyorgott.

-          Fogalmazzunk úgy, hogy nem én vagyok az akadálya annak, hogy továbblépjünk – feleltem, amint visszaültem a székemre.

-          Akkor miért nem kezdeményeztél? Szerintem épp eleget vártál már, és ez a 21. század, az ég szerelmére!

-          Őszintén? – vontam fel a szemöldököm, mire Nelly bólintott. – Mert nem tudom, hányadán állok JJ-vel. Pontosabban képtelen vagyok kiismerni. Emlékszel, hogy amikor megérkeztem, sokáig milyen rideg volt velem?

-          Mert épp elveszítette a munkáját Londonban, és haza kellett költöznie a szüleihez, akikkel nem igazán jön ki. Ezt már tudjuk – emlékeztetett Nelly.

-          Igen, és utána tényleg nagyon kedves is lett velem, még bocsánatot is kért a korábbi viselkedéséért. De utána is olyan… nem is tudom, hogy mondjam. Az az érzésem, hogy ha egyet előrelépünk, utána rögtön kettőt hátra. Nem akarok elégedetlennek tűnni, mert már most is fantasztikus minden, lényegében itt lakik – mosolyogtam. – És irtózatosan kedves velem, állandóan kényeztet.

-          Na, látod! Valószínűleg csak időre van szüksége – biztatott a barátnőm.

-          Talán – mondtam elgondolkodva. – Csak sosem gondoltam volna, olyan magabiztos srácnak tűnik, nem olyannak, aki ezer évig hezitál, mielőtt rámozdul egy lányra.

-          Nem is tudom – tűnődött Nelly. - Most, hogy jobban belegondolok, bár JJ mindig is vicces, helyes, vagány fiú volt, és nem panaszkodhatott a rajongók hiányára, túl sok lánnyal nem láttam. Itt a szigeten mindenesetre nem igazán. Ellenben a bátyja, Kyle… na, ő aztán szerintem életében nem volt még szingli. A lényeg viszont, hogy te és JJ! Á, végre! – ujjongott megint Nelly.

-          Bizony ám, végre! – társultam be a boldogságába, ám a következő pillanatban az arcomra fagyott a mosoly. A konyhaajtóban ugyanis JJ állt, a tekintete megint elég nehezen értelmezhető volt.

De aztán belépett a helyiségbe, és miközben lepakolta a cuccait a pultra, vidáman köszöntötte Nellyt. Ő pedig azonnal felpattant az asztaltól és a nyakába ugrott.

-          Most hallom a szuper híreket, hogy végre megjött az eszed, és észrevetted, micsoda szuper csaj érkezett a szigetünkre!

Ennyit a diszkrécióról. Bocsánatkérő tekintetet vetettem JJ-re, aki azonban amint sikerült lefejtenie magáról Nelly karjait, hozzám lépett és egy csókkal üdvözölt.

-          Igen, végre megjött az eszem – mosolygott, és azonnal elszállt minden korábbi aggodalmam, hogy vajon mennyit hallott a beszélgetésünkből Nellyvel, és milyen következtetetéseket vont le belőle.

-          Nos, álompár, most, hogy mindketten itt vagytok, elárulhatom jövetelem valódi célját – jelentette ki ünnepélyesen Nelly.

-          Vagyis nem azért jöttél, hogy kifaggasd Belle-t a magánéletéről? – kérdezte JJ, miközben nekilátott kipakolni a szatyrokat, amelyeket hozott.

Követtem a szememmel, ahogy le-föl cikázott a konyhámban a hűtőszekrény, a kamra és a különböző polcok között, hogy elrámolja a boltból hozott finomságokat. Nagyon szexinek találtam, hogy ilyen otthonosan mozog a konyhámban, és magamban azt kívántam, bár távozna már Nelly. A JJ által időnként rám vetett pillantásokból úgy tűnt, ő is nagyon ezt szeretné. Nelly azonban természetesen nem vette észre magát.

-          Nos, az, hogy jó barátnő módjára szívemen viselem Belle hogylétét, csak az egyik oka volt a látogatásomnak – vallotta be Nelly teátrálisan, mire JJ-vel összenéztünk és egymásra vigyorogtunk. – A másik oka az, hogy Nick és Joley hamarosan elmegy Pire-ről, egész pontosan holnapután reggel. Ezért holnap este Katie hivatalos búcsúvacsorát rendez nekik, amelyre ezúton tolmácsolom a meghívását.

-          Ez a meghívás annyira hivatalosan hangzik, hogy attól tartok, szmokingban kell mennem – mondta JJ és magának is töltött kávét.

-          Ha akarod – vonta meg a vállát Nelly. – Én mindenestre farmerban megyek.

-          Kik lesznek ott? – kérdeztem.

-          A párok – kacarászott Nelly. – Na, galambocskáim, nekem most már mennem kell, Danny vár.

Egy perccel később már a kapun is túl járt. De szinte még be sem csukódott mögötte a bejárati ajtó, amikor JJ megragadta a székem szélét, és azzal együtt egészen közel húzott magához. Elnevettem magam. Átölelt és a homlokát az enyémhez érintette.

-          Na, végre magunk vagyunk. Ezt már szeretem – súgta.