Hát hol is kezdjem?
Mit szólsz ahhoz, ha pontosan ott, ahol a múltkor
abbahagytam? Szóval kiértünk a kikötőbe, dideregve vártunk a hajóra, és
kiderült, hogy ezzel nem csak mi voltunk így. A parton ugyanis nekünk háttal
egy nő várakozott, hatalmas téli kabátba burkolózva, a lába mellett egy jókora
bőrönddel.
- Emily!
– kiáltott fel mellettem Nick olyan hirtelen, hogy összerezzentem.
A nő
megfordult, és tágra nyílt szemekkel válaszolt:
- Nick!
Majdnem
úgy rohantak egymás felé, tárt karokkal, mint a filmekben. Csak lassabban és
nem tárt karokkal, de érted. Szóval örültek egymásnak, méghozzá nagyon.
- Nick, mit keresel te itt?
Anyu mondta, hogy itt vagy, de nem gondoltam volna, hogy már Turner Islandon
összefutunk. Hogy kerülsz ide, csak nem töltötted itt az éjszakát? – Azzal
sejtelmes pillantást vetett rám. Ezek szerint észrevett. A tekintetében nyoma
sem volt a féltékenységnek, inkább cinkosan mosolygott rám.
- Igen, de természetesen nem
úgy, ahogy gondolod – felelte Nick. Aú, ez fájt. Mármint az a bizonyos
„természetesen”. – Joley-val Pire-ról ugrottunk át bulizni, és olyan jól
sikerült az este, hogy hajnalig maradtunk.
- Nem mintha előbb haza
tudtunk volna menni – vetettem közbe. – Apropó, én vagyok Joley.
- Igen, tudom, emlékszem rád
– nevetett Emily. Persze, elégszer untam magam látványosan a családi fogadóban
a régi nyarakon. De ugye mivel más sem emlékezett rám a visszatérésem után, mit
lehet tudni…
- Anyu azt is mesélte, hogy
te vetted át a munkámat a pubban – csicsergett tovább. – Csak annyit tudok
mondani: őszinte részvétem. Tudom, anyuval nem könnyű, neki semmi sem elég jó.
Hadd vigasztaljalak azzal, hogy én mindezért még fizetést sem kaptam annak
idején, csak pár font zsebpénzt.
Igazi csata dúlt a lelkemben.
Az egyik felem azt mondta, hű, milyen jó
fej ez az Emily, tök kedves, meg nyitott, nézd, Joley, lett egy újabb barátod a
szigeten! A másik viszont azt: vigyázz,
csak óvatosan, te gondosan kihámoztad a trutyiból Nicket, helyrebillentetted a
lelki egynesúlyát, erre jön ez a cicababa, aki fényévekkel csinosabb,
szexisebb, vonzóbb nálad, és majd ő learatja a babérokat, amit neked kellene!
Nem tudtam, mit csináljak,
hogyan viszonyuljak hozzá. Emily tényleg olyan szép volt, hogy simán elhittem
volna, hogy Los Angelesben modellként dolgozik. Az arca olyan tökéletes, mint
egy porcelánbabáé, a haja cseppet sem olyan kusza vörös szénakazal, mint az
enyém. Már a vastag téli kabátban is látszott, hogy az alakja kifogástalan, és
a ruhatára valószínűleg sokoldalúbb és trendibb volt, mint az enyém.
Ha legalább tudnám, hogy még
mindig együtt van-e azzal a sráccal, akivel lelépett innen nyáron! De mivel ezt
a lépését a szülei legfeljebb elfogadták, semmint támogatták, ez tabutéma volt
Brenishéknél, és mert a szigeten Emily senki mással nem tartotta a kapcsolatot,
rejtély maradt az ügy.
Ahogyan azt sem tudom,
pontosan mennyire is volt komoly Emily és Nick afférja azon a régi nyáron.
Eddig Katie-nek említettem, aki teljesen megdöbbent, mert ő nem tudott róla.
Mrs. MacGillivray persze igen, de ugyan mi történhetne ezen a szigeten az ő
tudta nélkül?! Brenishék szerintem nem tudják, legalábbis egész közömbösnek
tűnnek Nick iránt.
Mindenesetre mivel sötétben
tapogatóztam, nem mertem bízni Emilyben, távolságtartó maradtam. Persze
igyekeztem ezt nem mutatni, és kedélyesen csevegtem vele a hazaúton.
Esti műszakba voltam beosztva
a pubba, hogy aludhassak valamennyit az átmulatott éjszaka után, de titokban
arra számítottam, Nickkel reggelizünk még egyet. Vagy nála, vagy a fogadóban,
ahol hajnalban még a madár sem jár, ősi ellenfele, George meg pláne nem.
Amikor aztán befutottunk a
kikötőbe, Nick látványosan ásított egyet, és közölte, hogy most aztán legalább
huszonnégy órát fog egyhuzamban aludni. Ennyit a reggeliről.
- Joley, ugye nem kell most
dolgoznod? – kérdezte Emily.
- Nem, csak úgy öt felé
kezdek.
- Nyugodtan gyere később,
majd én besegítek – ajánlotta mosolyogva.
- Köszönöm, de addigra
szerintem már kialszom magam. Különben is, te pihenni jöttél haza, nem
dolgozni. – Bele sem merek gondolni, mit kapnék Mrs. Brenishtől, ha az imádott
lányának kellene beállnia a pult mögé, mert én kések!
Végül elbúcsúztunk egymástól,
és hárman háromfelé indultunk. Épp kezdtem felfelé kaptatni a hegyoldalon,
amikor a távolból Emily hangját hallottam meg. Hátrafordultam, és meg kellett
állapítanom, hogy nem nekem szólt: Nick után szaladt integetve. Váltottak pár
szót, majd együtt sétáltak vissza a pub felé. Emily közben Nickbe karolt.
Lám, valaki mégis együtt
reggelizhetett vele.
A cseppet keserű
Joley
