Trivia

Nem tudom, emlékeztek-e rá, de annak idején a Floralia végén megosztottam Veletek néhány érdekességet a történettel és annak megírásával kapcsolatban. Gondoltam, hátha izgalmasnak találjátok, ha ezúttal is közlök pár ilyen apróságot. Íme:

- nem újdonság, de azért kezdtem el írni A sziget foglyát, mert miközben a Floraliát itt közzétettem (az akkor már egy évek óta befejezett történet volt), ismét tudatosult bennem, mennyire szeretek írni. A Floraliát nem akartam folytatni, mert úgy gondoltam, abba a történetbe csak akkor lehetne izgalmat hozni, ha Florát és Dennist szétrobbantanám, hogy aztán újra egymásra találhassanak, ezt pedig nem akartam - olyan cukik együtt, nem? :) Viszont Pire-t imádtam (még most is), szóval gyorsan kigondoltam egy sztorit, amelynek ugyanaz lehetne a helyszíne

- amikor kitettem a Pire-i krónikák alcímet az oldalra, lelki szemeim előtt felvillant egy életem végéig írt sorozat... :)

- már az elején kigondoltam a cselekményt, és ehhez végig ragaszkodtam, nem változtattam időközben semmit. A címen szerintem többet gondolkoztam, mint a történeten :) Egyébként Rita07 tanácsát is kikértem, és miután ő rábólintott a terveimre, nekiláttam az írásnak

- utálom, hogy ilyen sokáig nyúlt az írás, pedig mindig élveztem, ha a történethez jutottam. Azt hittem, gyorsabban megy majd, de sokszor egyszerűen nem volt energiám/kedvem hozzá, márpedig alapelvem, hogy ha nincs kedvem, nem írok, mert kényszerből úgysem születne jó végeredmény

- a nevek: Joley-ra egy regényben bukkantam rá, a Nick nevet mindig is imádtam (de csak így, rövid formában), a Donnelly-t pedig egyik általam kedvelt írónő, Jennifer Donnelly tiszteletére választottam.

- utólag bánom, hogy nem került a történetbe több mellékszál és mellékszereplő

- nagyon tartottam attól, hogy Flora és Dennis ismét megjelenjen, különösen Flora miatt aggódtam, hiszen korábban mindent az ő szemszögéből ismertünk meg, így őt magát kívülről nem láthattuk. Kis híján lemondtam arról, hogy ők is itt legyenek, de a félelmemnél nagyobbnak bizonyult a vágyam, hogy általuk is hangsúlyozzam a két történet közötti összefüggést

- eredetileg nagyobb szerepet szántam a zenének: minden fejezethez passzintani akartam egy-egy odaillő dalt, de túl sokáig tartott volna a keresgélés, úgyhogy erről lemondtam. Talán majd a következő történetnél

- teljesen változó, hogy hol és mikor írtam az egyes fejezeteket, de gyakran írtam hosszú vonatút alatt. És egy szuszra általában egy fejezetet írtam

- nincs a tarsolyomban évekre elegendő ötlet a Pire-i krónikákhoz, a következőn is csak akkor kezdtem el gondolkodni, amikor A sziget foglya már nagyon a vége felé járt. Szóval nem tudom, mi lesz abból az élethossziglani sorozatból ;)

- ja, még valami: pár szép kép az oldalon innen van, a többit mindenki kedvenc keresőoldalával találtam ;)

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Ha még lesz valami, kiegészítem :) És ha valami fúrja az oldalatokat ezzel vagy a következő történettel kapcsolatban (kivéve, hogy az mikor indul - nem tudom pontosan, napokon belül), kérdezzetek bátran!

Írói fórum #9

Régen beszélgettünk már az írásról, igaz? Aminek a legfőbb oka, hogy sajnos szemérmetlenül kevés időm jut manapság az írásra (ez meg is látszik az új fejezetek gyakoriságán, igaz?), következésképpen az írásról sem túl sok gondolat jár a fejemben. 

Amit most felvetni készülök, mindenesetre elég izgalmas téma szerintem. Beszéljünk egy picit a publikálás fontosságáról! Nektek mennyire fontos, hogy ne csak az íróasztalfióknak írjatok? Aki így vagy úgy, de publikálja a művét, bizonyára okkal teszi. Valószínűleg visszajelzést vár, idáig rendben. De fontos, hogy hányan olvassák az írásotokat, hogy hol jelenik meg?

Én nagyon szeretném, ha egyszer a könyvesboltok kirakatából köszönne vissza a regényem, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Szerintem még ma is az az igazi, ha kézzelfogható, illatos, lapozható formában jelenik meg a nagy mű. Szép borítóval, amely majd őrizheti a leglelkesebb olvasók rajongása nyomán keletkezett gyűrődéseket. 

Bár meg kell mondjam, nem teszek meg mindent ennek az álomnak a megvalósulásáért, és tudom, az én hibám, hogy hagyom magam elsodorni a mindennapi kötöttségekkel és feladatokkal, nem tehetek senkinek szemrehányást. 

De arra kíváncsi vagyok, Nektek mennyire fontos, hogy valamilyen formában megjelenjen, amit írtok, a regényeitek, a novelláitok vagy a verseitek? Vannak sikerélményeitek? Kidolgoztatok stratégiát a híressé válásra? :) Kopogtattok (vagy dörömböltök :) ) a kiadók ajtaján? Fáradhatatlanul lesitek az irodalmi pályázatokat? Esetleg elgondolkodtatok-e már a külföldi kiadókon (ami szintén megérne egy külön bejegyzést)? Vagy azon, hogy saját költségeteken adjátok ki az írásotokat?

És mennyire igyekeztek menedzselni mindezeken túl a műveiteket, az oldalatokat? Mondjuk, reklámozzátok más oldalakon, fórumokon, ajánljátok itt-ott? És mennyire követitek az oldalatok látogatottságát? (Én speciel nagyon, és mindig hihetetlenül örülök, amikor valami messzi, egzotikus helyről érkezik érdeklődő :) Meg egyáltalán, ha valaki betoppan :)  ) 

Nagyon kíváncsi vagyok a válaszotokra! És közben megsúgom, egy művem nekem valahol nemrég megjelent, és bár nem hiszem, hogy túl sok érdeklődőhöz jut el, remélem, megtalál pár embert, akinek tetszhet.  Aki megtalálja, nos... azt megdicsérem! :)

Írói fórum #8

Nagyon-nagyon régen hoztam már fel az írás témáját ezen az oldalon, aminek több oka is volt.

1. a múltkori témafelvetés nem sokakat mozgatott meg, így gondoltam, nincs rá akkora igény,
2. nekem sem jutott túl sok időm az írásra mostanában, pláne nem az arról való elmélkedésre,
3. és igazából az előzőkből következően nem akadt gondom az írással.

Na, most viszont igen. Már rég elhatároztam, hogy tudatosan nyitottabban élek a világban, vagyis jobban odafigyelek a körülöttem (igen, nem feltétlenül a velem) történő dolgokra, mindarra, amit látok és hallok, és elgondolkodom róluk, hagyom, hogy befolyásolják az éppen írt történeteimet, és ötleteket adjanak az íráshoz. Hát, ezzel most alaposan megszívtam, bár ez nézőpont kérdése.
Imádom mindkét történetemet írni, viszont most, hogy egy teljesen új környezetbe csöppentem, hogy szinte minden megváltozott körülöttem, kipattant a fejemből egy új ötlet. És nem egy türelmes fajta, mert követeli, hogy foglalkozzam vele, írjam, és nem megy ki a fejemből. Ráadásul az eddigiekhez képest hipersebességgel formálódik előttem a sztori, és magam sem tudom, miért, teljesen felrúgtam az eddigi módszertanomat, és nem szép sorjában, hanem összevissza írom, így rögtön a végével kezdtem :)
Kérdés: Ti mit tennétek hasonló helyzetben? Érdemes felrúgni az eddigi terveket, félretenni az eddig írt, egyébként még mindig imádott történeteket? Merthogy az időm szűkös, úgyhogy szigorú hierarchiát kell felállítanom. És mi van, ha az újdonság miatt hanyagolom a többi sztorit, de aztán jön egy újabb, majd egy újabb, amely elsöpri az előzőt? Be fogok-e fejezni így egyáltalán bármit is?

(Ehhez egyébként kapcsolódhat egy újabb kérdés: Ti hogy találtok időt magatoknak az írásra?? Mert nekem ez sajnos hatalmas gondot okoz!)

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, írókéra és olvasókéra egyaránt!

Írói fórum #7

Mennyire határozza meg az, amit éppen olvasol, hogy mit írsz? Nyilván nagyon, hiszen az elmúlt időben nem egyszer találkoztunk olyan könyvvel, amely rengeteg rajongója közül többeket az olvasás mellett írásra is "ragadtatott".

A kérdésen én magam - kicsit más kontextusban ugyan, de - már sokszor elgondolkodtam, mivel nem egyszer tapasztaltam, hogy ha magával ragad a könyv, amelyet éppen olvasok (és ez szinte mindig így van, hiszen nyilván olyat olvasok, ami tetszik), függetlenül attól, hogy éppen min dolgozom, hirtelenjében az olvasott műhöz hasonló alkotáson kezdem törni a fejem, és persze máris szembe találom magam a jól ismert problémával: túl sok ötlet árasztja el a fejem. Ami persze annyiban nem baj, hogy ezerszer inkább ilyen gondjaim legyenek, mint az, hogy nincsen semmi ötletem!

Szóval amikor fantasyt olvastam, belefogtam egy saját fantasy kidolgozásába, amikor a Jókai-korszakomat éltem, egy hasonló korban játszódó romantikus történeten agyaltam, és így tovább... Az esetek nagy részében persze előbb olvastam ki az adott regényt, mintsem befejeztem (sőt, elkezdtem!) volna írni a sajátomat, és ha másféle könyvet vettem a kezembe utána, a lelkesedésem elillant, és mégsem fogtam bele a saját fantasybe, történelmibe, stb...

Viszont az jutott eszembe, hogy nem lehetne-e ezt a helyzetet kihasználni? Vagyis szándékosan olyan stílusú, műfajú történeteket olvasni, amilyet én is szeretnék írni, vagy amilyenen épp dolgozom, hogy így "hívjam magamhoz" az ihletet? Még nem próbáltam, de szerintem működhet!

Még egy utolsó megjegyzés: talán a filmekkel is hasonlóan működik a dolog, nem?

És Ti hogy vagytok ezzel? :)

Írói fórum #6

Már nagyon-nagyon régen értekeztünk itt az írásról, de a napokban több érdekes kérdés is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, és most szeretném megosztani Veletek az egyiket. A téma: a nevek. Ti hogyan találjátok ki a hőseitek nevét? Honnan szereztek ötleteket? Ha egyszer elneveztétek a szereplőiteket, az már megmásíthatatlan, vagy elképzelhető, hogy időközben kiderül, valahogyan mégsem illik a név a karakterhez?

A Floralia befejezése után meséltem Nektek arról, hogyan találtam neveket a szereplőknek. Gyakran merítettem ihletet a képzelt helyszín, Pire valódi környezetéből, a Hebridák vidékéről. Városok és szigetek nevét adtam családnevekként a karaktereknek, természetesen csakis a helyi lakosoknak, hogy erősítsem az identitásukat.

Érdekes eset a történet hősének, Dennisnek a neve. Valahogyan mindig is úgy éreztem, nem hívhatják őt másként, mintha nem én adtam volna neki ezt a nevet, hanem ő maga mutatkozott volna be így nekem. A napokban aztán eszembe jutott egy réges-régen olvasott regény, amely annak idején iszonyatos nagy hatást tett rám, talán az első igazi katarzis-élményem volt, és nem feltétlenül jó értelemben. Abban a történetben volt egy Dennis nevű, nagyon kedves, jólelkű, már-már tökéletes fiú, aki aztán gyakorlatilag pár sorral azelőtt, hogy bekövetkezett volna a nagy happy end, mielőtt sok megpróbáltatás után elnyerhette volna a jutalmát, meghalt. Az írót dicséri, hogy nagyon megérintett, megdöbbentett, sőt, megviselt ez a fordulat. Egy barátnőm sírva adta vissza nekem a könyvet, hogy hogyan tehettem ezt vele, miért adtam neki ilyen szomorú történetet a kezébe. Talán az akkori, igazságtalanul szörnyű sorsra jutott Dennist akartam kárpótolni azzal, hogy a rá nem sokban hasonlító druszájának a sorsát egyengettem? Nem tudom, de ha így is volt, ez biztosan tudat alatt történt, mert mint mondtam, csak nemrég gondolkodtam el ezen.

Nomen est omen, és ez a történetek kitalált alakjaira különösen igaz, hiszen az író úgy ad nevet hősének, hogy az megfeleljen annak a képnek, amelyet az olvasóban kelteni akar róla. Florának annak idején olyan nevet kerestem, amely szándékom szerint tökéletesen érzékelteti, hogy egy ábrándos, álmodozó, finom lelkű, romantikus lányról van szó. A barátnője, Katie viszont kellően földhözragadt (a szó legjobb értelmében) ahhoz, hogy egyszerű, praktikus neve legyen, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne lágyítsam egy becéző formával.

Sokszor találkozom könyvekben, cikkekben, filmekben valamiért szimpatikus nevekkel, amelyeket gondosan megjegyzek magamnak, és alkalomadtán használom őket. A nagyjukat persze általában elfelejtem, de Joley például egy korábbi olvasmányélményem miatt kapta a nevét. Kedvenc írónak, színésznek vagy valamilyen olyan személynek, aki nagy hatást gyakorolt rám, nem szoktam azzal tisztelegni, hogy elnevezem róla egy szereplőmet, és a való életből sem veszek át neveket. Ez nem tudatos döntés, csak így alakult ki nálam.

Vicces, de az angolszótáram végén található névjegyzéket is sokszor veszem elő, főleg, ha nem túl fontos karaktereknek kell gyorsan egy jó név. Viszont ott bukkantam rá Della különleges, korábban sosem hallott nevére is. Ezt a nevet egyébként először egy novellában használtam, de annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam, kár lenne mindössze egy rövidebb műre "elfecsérelni", így az akkoriban kitalált A szerencse lánya hősnője kapta meg, a novellát pedig átírtam.

Gondolom, Ti is úgy vagytok vele, hogy a legnehezebb a főszereplőknek nevet adni, hiszen ez végigkísér az egész történeten, a mellékszereplőket viszont gyakran csak egyszer említik, így ők kapják a legátlagosabb, legegyszerűbb neveket. Ami rendjén is van, hiszen nekik a háttérben kell maradniuk.

Én még szinte sosem neveztem át utólag szereplőt, kivéve a fent említett esetben, a Della név miatt. Persze előfordul, hogy használat közben rájövök, mégsem tökéletesen neveztem el a karakteremet, de általában erre már pár sor után ráérzek.

Nos, nekem hirtelenjében ennyi jutott eszembe a névadásról. És Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel? Hogyan zajlik a hőseitek "keresztelője"? Meséljetek,nagyon kíváncsi vagyok!

Karácsonyi pályázat

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki eddig beküldte a művét a karácsonyi pályázatra, egyúttal kérem azokat, akik nagyban dolgoznak a novellájukon, de még nincsenek kész, szóljanak, hogy tudjam, érdemes várnunk még egy picit ;)
Az eredményhirdetésre várhatóan egy hét múlva kerítünk sort, rendben?

Karácsonyi pályázat

Ahogyan már többször céloztam rá, szeretném meghirdetni a nagy

KARÁCSONYI PÁLYÁZATOT

Mint a múltkor, ezúttal sincs konkrét cím, a lényeg, hogy a mű kapcsolódjon a karácsonyhoz! Hogy milyen módon jelenik meg a novellákban ez az ünnep, azt Rátok bízom, a témaválasztás csakis Tőletek függ. Az írások lehetnek viccesek, komolyak, romantikusak, drámaiak, meghatók vagy elgondolkodtatók - amilyenhez csak kedvetek van.

Az egyszerűség kedvéért most sem szabok külön jelentkezési és beadási határidőt, december 15-ig küldje el mindenki a címemre (kribol kukac hotmail pont com) az írását, aki részt kíván venni a pályázaton. Ha valaki már nagyban munkálkodik a művén, de szüksége lenne még pár napra, megbeszélhetjük azt is, mint a múltkor, most is tárgyalóképes vagyok ;) Persze nagyon örülök annak, ha valaki már most tudja, hogy írni fog a pályázatra, és jelezné nekem, hogy tudjam, számíthatok rá! És természetesen aki a múltkor indult, arra ezúttal is számítok ;) Na, nem kötelező, de annyira szép alkotásokat küldtetek, hogy szeretném, ha most is olvashatnék valamit Tőletek.

A pályázatokat Word-formátumban kérem beadni, a hosszra sem szabok határt, de kérlek Titeket, maradjatok az ésszerűség határain belül, nem kisregényeket várok!

Az eredményhirdetésre a jelenlegi terveim szerint karácsony előtt néhány nappal kerülne sor. Az elbírálásban (ha jól sejtem :) ) segítségemre lesz Ev. Az első helyezett jutalma a dicsőségen, és azon kívül, hogy a tél legjobb novellaírójává kiáltom ki, egy általam írt karácsonyi mű lesz.

Mindenkinek sok sikert kívánok, és bízom benne, hogy minél többen indultok, minél többetekhez látogat el az ihlet karácsonyi angyala, hadd legyen nehéz dolgunk a döntésnél, és hadd legyenek ezek a művek karácsonyi ajándékok magunktól magunknak! ;)

Kedvenc íróim

Még réges-régen Katarinától és Ritától kaptam a kérést, hogy soroljam fel a kedvenc íróimat, és bevallom, már forgatom egy ideje a fejemben a listát. Igazából a legtöbb esetben csak egy-egy kedvelt könyvet tudok megnevezni, mivel kevés olyan író van, akinek mind vagy legalább nagyon sok művét olvastam volna, úgyhogy ez most egyfajta válogatás lesz a könyvespolcomról.


Szerb Antal
A legeslegkedvencebb. Nagyon szeretem tőle az Utas és holdvilágot, ezt talán nevezhetem az abszolút kedvenc regényemnek is. Az olvasása leírhatatlan élmény volt, olyan, amilyet eddig még egyetlen más könyv esetében sem tapasztaltam, azt hiszem azért, mert ez több volt egy történetnél, gondolatébresztő alkotás, amelyből sok mindent a saját életemre is tudtam vonatkoztatni. Nem csoda, hogy külföldön is iszonyatosan népszerű!
Szerb Antaltól nagyon szeretem még a Pendragon legendát is, hihetetlenül vicces és kalandos történet, ráadásul telis-tele jobbnál jobb "keltaságokkal", amelyeknek az író is éppolyan megszállottja volt, mint én :)
És nem hagyhatom ki, ha már róla beszélek A világirodalom történetét sem. Egyszerűen elképesztő, milyen olvasmányosan, érdekfeszítően, humorosan és részletesen írta meg, természetesen nagyon szubjektív módon, de az általam is ismert írókkal és művekkel kapcsolatban általában egyetértek vele, a többi esetében pedig vakon megbízok az ítéletében.

Maeve Binchy
Sokáig fentem a fogam az ír írónő műveire, mert úgy hallottam, egyszerű, idilli, kedves történeteket alkot hétköznapi emberekkel a főszerepben, ráadásul az általam annyira szeretett gyönyörűséges ír vidéken. Aztán elkezdtem olvasni Az üvegtó című művét, amely elég nagy csalódás volt, egyáltalán nem kötött le. Évekkel később adtam neki egy második esélyt, és a Dublini vacsorák meg a Galagonyaerdő című regényeit már napok alatt kiolvastam. Igaz, hozzá kell szokni a tömör, minden sallangtól mentes stílusához, de most már alig várom, hogy belekezdhessek a Firefly Summer című vaskos kötetébe, amely már itt várakozik mellettem!

Lucy Maud Montgomery
A kanadai írónőt Anne Shirley és Váratlan utazás sorozata tette világhírűvé. Nagyon csodálom, ahogyan felépített egy idilli világot, ahol mindenki szívesen élne: a végtelenségig tudnám olvasni a szerethető szereplők mindennapi kalandjait. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagy hatással volt rám az írónő munkássága ;)

Jane Austen
Hogyan is hagyhatnám ki? Szinte mindenkinek volt egy Jane-Austen korszaka, amikor legalább három-négy könyvét elolvasta az írónőnek, és ez alól én sem voltam kivétel. Elbűvölő és bájos történetek, amelyeknek tagadhatalanul van egyfajta utánozhatatlanul elegáns stílusa.

A Bronte-nővérek
Charlotte, Emily és Anne; Jane Eyre, Üvöltő szelek, Shirley, Wildfell asszonya, Az angoltanár, Agnes Grey... egytől-egyig csodálatosak, talán kevésbé "édeskésebbek", mint Jane Austen művei, ami kinek előny, kinek hátrány. Én mindenesetre nagyon szeretem az alkotásaikat!

Jókai Mór
Néhány éve hónapokon át csak az ő műveit olvastam sorban, és nem untam meg! Hiába, Jókai Mór aztán tud mesélni. Élvezetesen, izgalmasan, fordulatosan. Én a kötelező olvasmányokat is szerettem tőle, de Az új földesúr, a Fekete gyémántok, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán címűeket is jó szívvel ajánlom!

Wendy K. Harris
Mindezidáig csak egyetlen regényét olvastam, a The Sorrow of Sisters címűt, és hát hű. Ismét egy meghatározó élmény, még soha egyetlen történet sem "rágta be magát" ennyire a gondolataimba, egyszerűen folyton a fejemben járt, nem tudtam szabadulni tőle, ami tényleg mindmáig példa nélküli. Nagyon megrázó és fordulatos sztori, és amit iszonyatosan becsülök benne: nem volt kiszámítható, bizony értek meglepetések.

Alexandra Potter
Legjobb tudomásom szerint még nem adták ki magyarul a regényeit, pedig szerintem lenne rá kereslet, igazán vicces, könnyed, laza kis romantikus komédiák, amelyek képesek kikapcsolni egy fárasztó nap után. Én a nyáron a Be Careful What You Wish For címűt olvastam, amelyben hősnőnk kívánságai egyik napról a másikra mind teljesülnek, még a tökéletes pasit is megtalálja - de vajon tényleg ő teszi boldoggá, és nem a jófej, de tökéletlen lakótárs? Szerintem mindenki kitalálhatja a választ :) Most olvasom a Me and Mr. Darcyt, amely hasonló kaptafára megy: a Jane Austen-rajongó lány találkozik a tökéletes Mr. Darcyval, és elszántan gyűlöli a közelében felbukkanó arrogáns újságírót. Nem életem legjobb könyvei, de viccesek és ügyesen megírtak :)

Judith Ryan Hendricks
Ha jól tudom, csak egyetlen könyve jelent meg nálunk, ezt ajánlanám a figyelmetekbe. A Francia kenyérben egy frissen elvált nő kikerülve eddigi gondtalanságából egy seattle-i pékségben találja meg önmagát, új otthonát és persze élete párját egy szótlan, flanelinges csapos-favágó személyében. Imádom a környezet, ahol játszódik, és a gasztronómia intenzív jelenlétét a történetben, a recepteket és a humort - ha én egyszer ilyet tudnék írni!

Cecelia Ahern
Ki ne ismerné ma már a P.S. I Love You című megható történetét? Bevallom, én a filmváltozat isteni Gerard Butlere miatt vettem a kezembe a könyvet, de nem bántam meg, lenyűgöző! Az érzelmek hihetetlen skáláján mozog a sztori, nincs, akit ne érintene meg Holly keserédes története. Sajnos azonban az írónőtől olvasott második könyv, a Talált tárgyak országa az én szememben már közel sem ütötte meg ezt a mércét.

Jennifer Donnelly
A Tearózsa és a Téli rózsa című regényei egy ír bevándorló család két sarjának története a 19. század elejéről: Fiona, legidősebb testvér nagyratörő terveiről szóló meséjénél nekem jobban tetszett Sid Malone, a nagyobbik fiú élettörténete: rengeteg nehézséget átélve London Robin Hoodja, ellenállhatatlan maffiavezér lesz belőle. Nagyon izgalmas, letehetetlen kalandregény - alig várom már a folytatást, a legkisebb testvér történetét!


Most ennyi jutott eszembe, de lehet, hogy később még kiegészítem a listát, biztosan kifelejtettem jó néhány kedvencemet. És nem is szóltam még a szakácskönyveimről, pedig azokat is sűrűn olvasgatom-nézegetem ám! :)

Friss & pályázat

Kedves Mindenki!
A másik oldalamra új részt tettem fel az ottani történethez, úgyhogy végre hoztam valami frisset :)
Közben remélem, mindenki serényen dolgozik a nagy művén, holnap határidő, tudjátok ;) Ha valaki nagyon belemerült a munkába, de tudja, hogy holnapra biztosan nem lesz kész, szóljon, megbeszéljük, jó? ;)
Várom a pályaműveket!

Pályázat

Úgy döntöttem, ezennel meghirdetem az első pályázatomat! A szokásoktól eltérően nem adok konkrét címet, csupán a témát szeretném kikötni, azt sem túl szigorúan. Szóval ez egy

ŐSZI PÁLYÁZAT

lenne, tehát arra kérek minden nevezni szándékozót, hogy valamilyen módon kötődjön a műve ehhez az évszakhoz. Különösen örülnék néhány Halloweenhez kapcsolódó műnek, ugyanis eredetileg ehhez az ünnephez szerettem volna kötni a kiírást. De hogy milyen módon jelenik meg a művekben az ősz és/vagy a Halloween, azt Rátok bízom, a témaválasztás csakis Tőletek függ.

Az egyszerűség kedvéért nem szabok külön jelentkezési és beadási határidőt, október 25-ig küldje el mindenki a címemre (kribol kukac hotmail pont com) az írását, aki részt kíván venni a pályázaton. Ha valaki már nagyban munkálkodik a művén, de szüksége lenne még pár napra, megbeszélhetjük azt is ;) Persze nagyon örülök annak, ha valaki már most tudja, hogy írni fog a pályázatra!

A pályázatokat Word-formátumban kérem beadni, a hosszra sem szabok határt, de kérlek Titeket, maradjatok az ésszerűség határain belül, nem kisregényeket várok!

Az eredményhirdetésre a jelenlegi terveim szerint Halloween napján, október 31-én kerülne sor. Az elbírálásban segítségemre lesz Ev. Az első helyezett jutalma a dicsőségen, és azon kívül, hogy az ősz legjobb novellaírójává kiáltom ki, egy általam írt őszi mű lesz.

Mindenkinek sok sikert, ihletet kívánok, és bízom benne, hogy minél többen indultok, hadd legyen nehéz dolgunk a döntésnél! ;)

Pályázat?

Az elmúlt hetekben az jár a fejemben, hogy indítanék egy pályázatot. Tudtam, hogy előbb-utóbb muszáj lesz nekem is kipróbálnom! Még sok részletet tisztáznom kell magammal is, de szeretném tudni, érdekelne-e Benneteket a dolog? Akár csak olvasóként, akár íróként. Persze annak örülnék a legjobban, ha minél többen jelentkeznétek, hadd legyen minél nehezebb a dolgom! :)
Annak is nagyon örülnék, ha egy-két ember beszállna zsűrizni a beérkező műveket. Egész konkrétan egy olyan valakire is gondoltam, aki régóta hűséges olvasója és véleményezője a történeteimnek, és bár ő maga nem ír, de annál lelkesebben olvas :) Szóval aki magára ismer (és remélem, így van, de ha nem segítek: Ev, hallod? :D), gondolja át, lenne-e kedve és ideje segíteni nekem egy kicsit ;)
A többiek pedig azt, hogy szeretnének-e egy pályázatot ezen az oldalon! ;) Ezért egy szavazási lehetőséget is kitettem oldalra, remélem, egy kattintásra mindenkinek jut ideje :)

p.s. véleményeket még mindig szívesen várok A sziget foglya legutóbbi részéhez!

Írói fórum #5

Már régen beszélgettünk írásról, nem? Igaz, mintha lanyhult volna egy kicsit az érdeklődés a kezdetekhez képest, de remélem, azért akad még pár erre tévedő, aki szívesen "beszélgetne" :)

Nos, ezúttal Anne McCaffrey ír-amerikai írónőt választottam, aki fantasyket és romantikus történeteket alkot, valami eszméletlen mennyiségben :) Egy idős írónőről van szó, talán éppen ezért érdemes megnézni, mit gondol, milyen tanácsokat tud adni, hiszen tapasztalattal bőven rendelkezeik ;)

Először egy olyan kérdéssel kezdeném, amivel, azt hiszem, még nem foglalkoztunk itt: ki tette rád a legnagyobb hatást?

"Ha el kellene döntenem, ki volt rám a legnagyobb hatással az életemben, azt kellene válaszolnom, hogy a szüleim. Egyikük sem felelt meg a húszas-harmincas-negyvenes évek középosztályi stílusának, viselkedési normáinak.

Fiatal lányként elképesztően fontoskodó, hihetetlenül nagy csibész voltam, akinek a legjobb barátai a könyvek voltak! Az akkoriban megtanult leckék, hogy álljak ki magamért, legyek büszke arra, hogy én más vagyok, hogy ne törődjek mások véleményével erőt adtak, hogy később se adjam fel soha. Meg lehet tanulni, hogyan ne akarj megfelelni másoknak, hogyan kerüld el a skatulyákat. Persze ez nem könnyű! Meglehetősen magányosnak érzed magad, amíg rá nem jössz, hogy a saját belső értékeiddel nem ér fel, ha egyszerűen csak mész a többiek után."

És Ti hogy vagytok ezzel? Ki hat(ott) Rátok leginkább? A család, egy jóbarát, egy író, egy mentor?

Bevallom, én nem nagyon tudok felelni erre a kérdésre. Persze vannak emberek, akik lenyűgöznek, a szüleim például, különösen az édesapám, de a barátaim között is több remek embert fel tudnék sorolni. Viszont egyet kiemelni közülük, azt hiszem, nem tudnék. Talán még csak nem találkoztam azzal, aki minden szempontból követendő példa lehetne... Bár ez talán nem is baj, hiszen így megmenkülhetek a folytonos összehasonlítástól és megfelelési kényszertől, nem? Ti hogy látjátok?

A másik kérdés: Ti is kívülállónak érzitek magatokat, amiért írtok? Azzal egyetértek, hogy ez egy más állapot, legalábbis én így látom, a fejemben folyton történetek keringenek :) Sokáig azt hittem, ezzel mindenki így van :D Én a magam részéről úgy veszem észre, sokszor nagyon jól elvagyok egyedül, hiszen ott vannak az én kitalált szereplőim, az általam teremtett világok, de nem hiszem, hogy ez önmagában elég lenne. Szeretem, hogy ilyen vagyok, hogy talán az átlagosnál nagyobb képzelőerővel lettem megáldva, és őszintén szólva sokszor különlegesnek is hiszem magam emiatt :D De azt hiszem, mindenképpen szükségem van emberekre magam körül, már csak azért is, hogy a földön tartsanak ;)
És Nektek mi a véleményetek erről?

Írói fórum 4.

Épp most néztem, hogy már több mint egy hónapja nem beszélgettünk az írásról! Úgyhogy most közreadok ismét pár gondolatot, még mindig Jennifer Donnellytől, bár most már lassan új írót kell keresnem, akitől hasonlóan izgalmas dolgokat mutathatok Nektek.

Ez a mostani kis összeállítás szerintem nemcsak érdekes, hanem kifejezetten hasznos is lehet számunkra, ugyanis számos tanácsot, ötletet ad az íráshoz, szempontokat, amelyeket érdemes megfontolni.


"Csak egy dolog tehet íróvá: az írás. Bármilyen írás: napló, határidőnapló, levelek a nagyinak - mind segít, hogy jobban bánj a szavakkal. Ahogy írsz, rájössz, hogy a kevesebb több. Érzed, hogy egyszerűen és elegánsan kell írnod, érzed, hogy mikor kell abbahagynod, hogy ereje legyen az adott jelenetnek vagy bekezdésnek. Én is folyton ezzel kínlódok. Hajlamos vagyok túl sokat írni, de fantasztikus érzés, amikor sikerül lerövidítenem egy jelenetet.
Az olvasás is hihetetlenül fontos. Sokat tanulhatsz más íróktól: láthatod, mi az, ami megy nekik, és milyen hibákat vétenek. Lehet az egy regény, egy újságcikk vagy akár a müzlis doboz hátulja - mind az írásról szól. Valakinek gondolkodnia kellett rajta. A te feladatod olvasóként, hogy eldöntsd, mennyire végezte jól a munkáját. Talán nem is tudatosul benned, de minden alkalommal, amikor belefeledkezel egy történetbe vagy egy cikkbe, tanulsz a szöveg felépítéséről, a struktúráról és a stílusról. Én nem engedhettem meg magamnak, hogy iskolába, tanfolyamra járjak, amikor elkezdtem az írást, így azt használtam, amit tudtam: jó könyveket.
Szintén nagyon fontos, hogy mindig befejezd, amit elkezdtél. Sokan mondják nekem, hogy olyan sok történetbe fogtak már bele. A kezdés jó. De be is kell fejezni. A befejezés különbözteti meg a könyvet az ötlettől. Igenis kényszerítsd magad, hogy leülj az íróasztalodhoz (nyugodtan ragaszd oda a hátsód a székhez), verekedd át magad a felmerülő problémákon. Nagyon fontos a fegyelem. Arra késztet, hogy gondold végig az ötletet a legelejétől a legvégéig, és hogy dolgozd össze a történet különböző szálait egy kerek egésszé. Próbáld ki, és sokkal magabiztosabban leszel képes elmesélni egy történetet. A felépítés sosem lesz egyszerűbb (ezt bizton állíthatom, én még négy könyv után is küzdök vele), de tapasztalattal és egy kis önbizalommal sokkal könnyebb lesz nekivágni... és tökéletesíteni.
Végül figyelj oda jól a gondolataidra és az érzéseidre, becsüld meg a megfigyeléseidet. Amíg tinédzser vagy - és sokszor még az után is - nagyon sokan meg akarják neked mondani, hogy mit gondolj és érezz. Próbáld meg meghallani a saját hangodat. Ez a tied, és csakis a tied, egyedülálló és méltó a figyelmedre, és ha hallgatsz rá, írót faraghat belőled."


Ennek minden egyes sorával egyetértek. Mint mondtam, rengeteg hasznos tanács van benne, amelyet érdemes megfogadni. Nekem speciel a történetek befejezéséről szóló részt kellene megfogadnom... Na és a rövidítések... minden egyes kihúzott szóért vérzik a szívem...
Remélem, Ti is találtok benne egy-két hasznavehető apróságot! ;)

Írói fórum 3.

A következő részig folytatódjon az írással foglalkozó szekciónk, amely, úgy látom, tetszik Nektek :) Nagyon örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok!

Ezt az újabb gondolatot némiképpen már érintettük, de szerintem nagyon érdekes, úgyhogy íme:

"Az írás minden egyes alkalommal nehéznek látszik, amikor nekiülök, ezért gyakran eszembe jut, hogy inkább valami mással kellene foglalkoznom. Legtöbbször egy kávé- vagy teaházat szeretnék vezetni. Egy olyan helyet, ahol rengeteg emberrel lehet beszélgetni, és mindig van csokoládétorta! Néha, azt hiszem, bűnügyi helyszínelő lennék, mert olyan menőnek tűnik a tévében, de tudom, hogy rögtön lehánynám a cipőmet, amint megérezném egy hulla bűzét. Farmer is szívesen lennék: csirkéket nevelnék és krumplit termesztenék; lennék festő, újítanék fel romos házakat, vezetnék állatmenhelyet, visszatérnék az újságíráshoz, nyitnék egy antikváriumot, és persze lennék elnök is, hogy végre jól menjenek a dolgok az országban. Szerencsére egy író kipróbálhat mindent a karakterein keresztül. Úgyhogy maradok az írásnál."

Hihetetlen, de ezzel is szinte szóról szóra egyetértek: kávéház, farm, könyvesbolt, régi házak, újságírás. Bár nálam mínusz helyszínelő, festő, elnök, inkább régiségkereskedés, virágbolt és fogadó. Viszont én is mindig erre jutok: az írás segítségével bármit kipróbálhatok! Igazi álommunka :)
És Ti? Mennyire tekintitek hivatásnak az írást? Vagy valami más álmot (is) dédelgettek?

Írói fórum 2.

Lassan elindítom az új történetet itt is, talán észrevettétek, hogy erre készülve már történt egy-két apró változás az oldalon. Addig is azonban egy újabb, írással kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani Veletek, mert szerintem a múltkori ilyen kis apróság is sokaknak tetszett - én meg annak örültem nagyon, hogy olyan nyitottak és lelkesek voltatok :)
Most tényleg csak egy röpke idézet ugyanattól az írónőtől, amely engem megragadott:

"Miért írok? Mert annyira szeretem a szavakat és a történeteket. Mert életem minden egyes napja olyan szomorú lenne, ha nem írhatnék. Mert megszállott vagyok. És mert semmi máshoz nem értek."

Ehhez nincs mit hozzátennem. És Nektek?

Írói fórum 1.

Többen szerettétek volna, ha az oldal egyfajta írói fórummá alakulna, most ennek a kéréseteknek teszek eleget, és megmutatom, hogyan is képzelem én ezt. Kiválasztottam egy általam kedvelt írónőt, akitől több könyvet is olvastam már, és az ő oldaláról emeltem át néhány, az írással kapcsolatos dolgot, amit én fontosnak, izgalmasnak, hasznosnak tartok, és ami talán a segítségére lehet az ide látogató íróknak, illetve érdekes mindenki másnak.

Az írónő Jennifer Donnelly (http://www.jenniferdonnelly.com/), akinek a műveit én romantikus kalandregényként definiálnám, amelyek főként a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján játszódnak. Több közülük magyarul is megjelent, én is ajánlottam már nektek az egyiket, szóval feltétlenül nézzetek utána, ha éppen olvasnivalót kerestek! És akkor most jöjjön egy írással kapcsolatos gondolat tőle (amit majd követ sok másik ;) ):

"Egy apró dolgozószobában írok a brooklyni házam tetején. Általában egy kanna erős tea és egy tábla étcsokoládé van mellettem társaságnak és biztatásnak. Kézzel írom a jegyzeteimet és a terveimet, de azután a tényleges írás számítógéppel történik."

És Ti hogy írtok? Kell a csend vagy éppen a nyüzsgő háttér inspirál? És hol írtok? Szobában vagy kertben? Fotelban vagy ágyban? Íróasztalnál vagy a földön? Nektek is jól jön egy kis ihletet adó étel vagy ital? És a lényeg, mi az igazi: kézzel vagy géppel írni?

Én eleinte csak az éjszaka magányában tudtam írni, ma már a napfényt jobban szeretem. Szeretek az íróasztalomnál, az ablak alatt ülni, de a kedvenc fotelomba is szívesen kuporodok. És igen, írtam már ágyban is, párnák közt :) De a legjobb: nyugágyban a kertben, a gyümölcsfák alatt, madárcsiripelést hallgatva!
Nem szoktam csipegetni írás közben, de egy hatalmas bögre tejeskávét vagy teát szívesen kortyolgatok néha.
Én mindig géppel írok: legjobban az öreg, lestrapált laptopomon szeretek kopogtatni. Ha kézzel írnék, azt még be kéne gépelni, amit felesleges időpocsékolásnak tartok. Viszont jegyzetelni én is kézzel szoktam, füzetbe, határidőnaplóba, ami éppen kéznél van, hiszen sosem lehet tudni, mikor jön egy remek ötlet ;)

És most Ti jöttök! :)