23. fejezet

Ez most annyira rövid, hogy ígérem, pár napon belül jön egy hosszabb fejezet. Egy jóval hosszabb ;)

Open up your mind, clear your head
Ain't gotta wake up to an empty bed
Share my life, it's yours to keep
Now that I give to you all of me

2U by David Guetta feat. Justin Bieber

Miután Nick elment, egy jó időt még azzal töltöttem, hogy egy Üzleti terv elnevezésű üres dokumentumot próbáltam megírni a laptop szövegszerkesztőjében. Nem sikerült, a monitor sokkal később még mindig idegesítően fehéren bámult vissza rám. Morcosan csuktam össze a gépet, és próbáltam Nick tanácsára összpontosítani: adjak magamnak időt. Úgyhogy felkaptam a táskám és elindultam a boltba bevásárolni.

                Előtte még be akartam ugrani a pubba, de mivel az ablakon át láttam, hogy a pult mögött poharakat törölgető Nelly széles mosollyal magyaráz épp valamit a túloldalon helyet foglaló Dannynek, aki szerelmetes tekintettel csüng rajta, inkább egyenesen a bolt felé vettem az irányt.

                Odabent nagy bánatomra nem JJ, hanem az apja szolgált ki éppen. Amíg végzett az előttem lévő vevővel, összeszedtem pár dolgot a polcról, majd odaléptem a pulthoz, hogy fizessek.

-          Ez minden? – kérdezte szokásos morcos hangján Mr. Thompson, miközben a tételeket beütötte a pénztárgépbe.

-          Igen, köszönöm. És szeretnék érdeklődni, hogy megérkezett-e a függönyanyag, amelyet két hete rendeltem.

Mr. Thompson úgy sóhajtott egyet, hogy abban benne volt: egyáltalán nincs ínyére, hogy ezért neki most hátra kell mennie.

-          Itt van – tett le elém egy csomagot. Majd mielőtt belekukkanthattam volna, már közölte is a végösszeget, egyértelműen jelezve, hogy fizessek és távozzak. Látványos türelmetlenséggel várta, amíg összekapartam a pénzérméket a tárcámból, szóval gondoltam, cseverészek vele egy kicsit, hogy oldjam a feszültséget.

-          Hallom, nemsokára hazalátogat a nagyobbik fia, Kyle.

-          Ó, igen – felelte a férfi, és olyasmit tett, amitől egyszeriben megfagyott az ereimben a vér: elmosolyodott! Sosem láttam még ilyen hátborzongató látványt. – Kyle fiam már ma este megérkezik. Nagyon örülünk neki a feleségemmel. A nejem már napok óta süt-főz. Sajnos csak pár napra tud maradni, de mi már ettől is nagyon boldogok vagyunk. Sikeres építész, tudja? Már díjakat is nyert.

Hűha. Valamiért az volt az érzésem, hogy JJ érkezése előtt nem áradozott ennyit. Ha egyáltalán tudta, hogy jön, bár valószínűbb, hogy JJ szándékosan meglepetésszerűen toppant be, nehogy valami kifogást találjanak a szülei, miért nem jöhet ide.

Ebben a pillanatban felbukkant maga JJ is, egy láda zöldséget hozott be az üzletbe hátulról. Nem tudom, mennyit hallott Mr. Thompson dicshimnuszából, de elég frusztráltnak tűnt. Viszont amint rám nézett, felderült.

-          Szia, Belle! – mosolygott, azonban még mielőtt viszonozhattam volna a kedves üdvözlését, az apja rámordult:

-          Siess már, te semmirekellő, ne húzd itt az időt, azok a ládák nem jönnek be maguktól!

-          Igenis – húzta el a száját, JJ és Mr. Thompson háta mögött intett nekem, hogy menjek ki. Gyorsan fizettem, összepakoltam a cuccaimat, és már ott sem voltam.

JJ a bolt oldalánál várt, ahova nem nézett ablak az épületből.

-          Annyira sajnálom, ahogy apukád bánik veled – mondtam neki köszönés helyett, és mielőtt rájöttem volna, mit teszek, átöleltem. Csak ekkor döbbentem rá, hogy ez így kicsit talán túlzás volt, ennyire nem voltunk jóban, de JJ viszonozta az ölelést, sőt jó szorosan magához vont.

-          Köszönöm, ez jólesik. Nagyon – súgta. Nekem meg az esett jól, hogy így álltunk ott, de szerencsére ezt nem mondtam ki hangosan. Viszont amikor vége szakadt az ölelésnek, emlékeztettem:

-          Az ajánlatom természetesen áll. Bármikor átjöhetsz hozzám, ha már nagyon eleged van.

-          Hidd el, akkor állandóan nálad lógnék – nevetett.

-          És? Hol itt a gond? – vontam meg a vállam mosolyogva, azzal felkaptam a táskám, sarkon fordultam és megindultam hazafelé. Úgy ítéltem meg, hogy ennyi kacérság még belefér. De hátra nézni, hogy lássam JJ reakcióját, nem mertem.