26. fejezet

When it all counts for something
And your pocket's full of nothing
Let's get high on believing
I can promise you
Yes, I am a dreamer too

Dreamer by Axwell Λ Ingrosso

-          Van egy ajánlatom számodra - jelentette ki Nick, és máris előre ment a nappaliba.

Igyekeztem megelőzni, mert attól tartottam, hogy a kanapén ott találja JJ éjszakázásának a nyomait, de szerencsére csalódnom kellett, a párna és a pokróc eltűnt, a szófa teljesen érintetlennek tűnt. Körbenéztem, és az egyik széken felfedeztem a gondosan összehajtogatott takarót, rajta a párnával.

-          Szóval a helyzet a következő – huppant le Nick a kanapéra, én pedig leültem egy fotelba vele szemben és kényszerítettem magam, hogy rá figyeljek, és ne JJ-n ábrándozzak. Nehéz volt. De Nick semmit nem vett észre és folytatta. – Nekem kezdenem kell valamit magammal, az életemmel, hogy az apám megnyugodjon, nem csak úgy élek bele a nagyvilágba. Pedig nem, rengeteget rajzolok, Joley tudja is, de az apámnak nem akarok beszámolni erről, amíg ki nem találom, mihez kezdek ezzel.

-          Mert amúgy sem volt oda azért, hogy rajzolsz? – vetettem közbe, bár inkább kijelentés volt ez, mintsem kérdés.

Nick bólintott.

-          Ő mindig is valami komolyabbat képzelt el nekem, és ez még most is így van, hogy kifejezetten jóban vagyunk. És mivel neked kellene egy befektető az induláshoz…

-          Egy mi? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nem azon keseregtél a múltkor, hogy vennél egy házat New Yorkban, hogy felújítsd és referenciaként használd a vállalkozásodhoz?

-          De igen, szuper lehetőség lenne, csak nincs rá pénzem. Azaz nem férek hozzá, de a lényeg ugyanaz.

-          Viszont nekem van hozzáférhető pénzem. És szívesen lennék a csendes társad a cégedben, vagy hogy mondják ezt.

Nem kaptam levegőt. Már nem okozott gondot teljes mértékben odafigyelnem rá.

-          Te… csak úgy… vennél nekem… egy házat? – hebegtem.

-          Hát nem egészen csak úgy – magyarázta Nick. – Én adnám rá a pénzt, igen. És amikor eladod – mert tuti el fogják kapkodni –, a hasznon osztozunk.

-          De… miért? – nyögtem ki.

-          Mert ez kölcsönösen előnyös üzlet lenne mindkettőnknek – mondta Nick olyan hangsúllyal, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne. – Neked lesz pénzed az induláshoz, felépítheted a cégedet, én pedig bizonyíthatom az apámnak, hogy komoly dolgokkal is foglalkozom. Befektető vagy társ, vagy valami ilyesmi leszek egy menő felújítós cégben! – húzta ki magát büszkén.

-          Álljunk csak meg egy pillanatra! Nincs semmilyen menő felújítós cég – ábrándítottam ki.

-          Még – kacsintott rám Nick.

-          Nézd, Nick, fantasztikus, hogy ennyire bízol bennem, de nem garantálhatom, hogy bejön a dolog. És – emeltem fel a kezem hirtelen, mert láttam, hogy félbe akart szakítani. – És nem hiszem, hogy az apukád komoly dolognak tartaná, hogy beszállsz egy totál kezdő és tapasztalatlan barátod projektjébe. Tuti lázálomnak nevezné, téged meg naivnak, amiért erre szórod a pénzed.

-          Először is az én pénzemről van szó. Ahogy az egyetemre sem tud visszaküldeni, legfeljebb a véleményét mondhatja meg, úgy ebbe sem nyúlhat bele, ez az én felelősségem. Másodszor pedig épp te mondtad, hogy az a baj, hogy senki sem látja, mit hoztál ki ebből a házból, ezért nem tudsz senkit megnyerni a tervednek. Nos, én látom és le vagyok nyűgözve – pillantott körbe a házon elismerőn.

-          Édes vagy, hogy így gondolod – mosolyogtam. – És megható, hogy segíteni akarsz, tényleg, de…

-          Nem segíteni akarok neked, Belle – rázta meg a fejét Nick, mire elcsodálkoztam. – Mint mondtam, ez a helyzet mindkettőnknek előnyös lenne. Itt pusztán üzletről van szó.

-          Aminek semmi köze a barátsághoz? – vigyorogtam.

-          Annyi köze kétségtelenül van, hogy a barátságunk miatt láttam meg ezt a házat. És te a barátságunk miatt beszéltél nekem a nehézségeidről. De nem emiatt fektetnék be a cégedbe. Tényleg úgy gondolom, hogy ezzel mindketten jól járunk. És ha szeretnéd, nem csak egyszeri dolog lenne.

-          Ezt meg hogy érted?

-          Hát maradhatnék társ vagy partner a cégben hosszú távra. Szigorúan csendes társ, nem szólnék bele, hogy milyen színű függönyt teszel fel meg ilyenek.

-          Értem – nevettem.

-          Viszont akkor mi hasznod lenne belőlem? Á, ezen még dolgoznom kell – törte a fejét látványosan. – Hiába, még sosem dolgoztam ki üzleti tervet – tárta szét a kezét.

-          Azt nem is neked kell, te butus, hanem nekem, aki meg akarlak győzni, hogy nálam fektesd be a pénzed – vigyorogtam, mire Nick a kezébe temette az arcát.

-          Apám erre azt mondaná, hogy látod, fiam, ezért kellene visszamenned a suliba.

Felkeltem és Nick mellé ültem a kanapéra. Megfogtam a kezét.

-          Nézd, Nick, te igazi barát vagy, hihetetlen, amit ajánlottál nekem. Ha nem is jön össze, ezt sosem fogom elfelejteni neked.

-          Már miért ne jönne össze? – fordult felém Nick. – Csak fel kell hívnom az ügyvédemet, hogy készítse elő a papírokat. Így mondják, igaz? Bár tudnám, hogy van-e ügyvédem… Apámnak biztosan van, de nem tudom, én is őt akarom-e megbízni.

Nagyon úgy tűnt, hogy bármennyire is a jó szándék vezérelte Nicket, még nem egészen gondolta át az ügyet.

-          Figyelj, szerintem adjunk egy kis időt magunknak – mondtam. – Amit mondtál, az óriási, Nick, és így, hogy egy barátom pénzéről lenne szó, rajtam még nagyobb a nyomás, mint korábban. Már nemcsak magamnak és az anyámnak kell bizonyítanom, hanem neked is.

-          Mintha a múltkor azt mondtad volna, hogy az egész világnak is akarsz bizonyítani. Azt hittem, abba én is beleszámítok – vetette közbe nevetve.

-          Tudod, hogy értem. Hatalmas segítség lenne, ha beszállnál, de nagyobb lenne a felelősségem is, legalábbis én így érezném. Szóval ezt át kell gondolnom.

-          Oké, csak ne tartson túl soká. Joley-val még három napig vagyunk itt, aztán visszamegyünk az Államokba, és jó lenne elindítani mielőbb a dolgot.

-          Kérlek, gondold át addig te is még egyszer, Nick. Te az apádnak akarsz bizonyítani, de ezzel tényleg tudnál? Nem tartana inkább felelőtlennek, amiért egy ilyen bizonytalan dologba vágnál?

Nick nem szólt semmit, szóval tudtam, hogy igazam volt. Persze jó lett volna, ha Nick tőkéjével egy csapásra elhárulnának az akadályok, és beindulhatna a vállalkozásom, de nem akartam ezt olyan áron, hogy neki ne legyen meg belőle a remélt haszna. Akkor úgy éreztem volna, hogy kihasználom.

-          Joley mit szól az ötletedhez? – kérdeztem.

-          Szerinte telitalálat. Odavan ezért a házért – mosolygott Nick. – Azt mondta, nagyszerű lenne, ha ilyenekkel szórnád tele a világot. És jó, ha én ebben segíthetek neked.

-          Milyen csodálatos emberek vagytok ti! – mondtam, és igyekeztem visszanyelni a feltörni készülő könnyeimet.

Talán ezért kellett idejönnöm, gondoltam. Nem a ház, még csak nem is JJ miatt, hanem hogy rájöjjek, a régi barátok, haverok mennyire nem számítanak, viszont igenis vannak igazi barátok, aki segíteni akarnak, akiknek fontos vagyok. Nick persze azonnal észrevette a meghatódottságomat.

-          Nem vagyunk csodálatosabbak, mint te – súgta és magához ölelt. – Idejönni a világ végére, a két kezed munkájával felújítani egy házat nulla tapasztalattal? Bátor egy csaj vagy, hallod! És közben talán megtaláltad a hivatásodat. Egyszerűen muszáj támogatnom téged amiben, csak tudlak, Belle.

-          Köszönöm – rebegtem. – Azért aludj még rá egyet, jó? Vagy inkább hármat.