19. fejezet

When thunder clouds start pouring down
Light a fire they can't put out
Carve your name into those shining stars

The Nights by Avicii

 

 

 

Aznap este, miután JJ hazakísért a piknikről, alig vártam, hogy felhívjam Nellyt. Egyrészt természetesen az utolsó részletet is hallani akartam az ő napjáról Dannyvel, másrészt pedig szerettem volna én is beszámolni neki a kirándulásomról JJ-vel. Mivel ő a kezdetektől forszírozta, hogy mi közelebb kerüljünk egymáshoz, azt gondoltam, nagyon is szívesen végighallgatná a történteket. És persze rendszeresen, kéjes élvezettel közbeszúrna egy „Én megmondtam”-ot.

                Nem mintha olyan nagyon sokat tudtam volna neki mesélni… A piknik során egy kezemen sem tudom megszámolni, hány alkalom volt, amikor már tényleg azt hittem, JJ megcsókol. Amikor a sörrel koccintottunk és olyan sokáig nézett a szemembe szótlanul, hogy én zavartan kaptam el a tekintetemet. Vagy amikor összepakoltuk a cuccokat és egyszerre nyúltunk egy tányér után. Esetleg amint kiráztuk a kockás plédet, és egy-egy végével a kezünkben egész közel léptünk egymáshoz, hogy összehajtsuk. Végül, amikor a házamhoz értünk, és JJ kinyitotta nekem a kaput, és én belépve visszafordultam, hogy elköszönjek tőle. Akkor is csak álltunk egymással szemben szó nélkül, mintha az idő megállt volna. JJ tekintete pedig a szememről az ajkam felé kúszott, elidőzött ott egy nagyon hosszú másodpercig, majd mintha meggondolta volna magát, elmosolyodott és elköszönt.

                Nem tudtam, hova tenni. Én olvastam volna rosszul a jeleket, és igazából cseppet sem érdeklem őt úgy, mint ő engem? Csak barátként tart számon? Vagy mégis többet lát bennem, de csak játszik velem? Mégsem az a kedves srác lenne, akinek Nelly állítja, és amilyennek én is láttam az utóbbi időben? Vagy talán valami visszatartja? Talán nem csak a munkája elvesztése miatt tért vissza Pire-ra? Hanem más téren is érte csalódás, hogy fülét-farkát behúzva visszamenekült oda, ahol tudta, hogy egyáltalán nem látják szívesen, és ő sem rajong a helyért? Végül is ez egész logikusnak tűnt. Attól még, hogy kirúgták, kereshetett volna állást, ott ahol addig élt, nem? És lehet, hogy ezért habozik annyit, amikor közel kerülünk egymáshoz…

                Azonban ezt úgysem tudtam egyedül megfejteni. Úgyhogy inkább írtam Nellynek, hogy ha visszaér Pire-ra, szóljon. Reméltem, nem zavartam meg a randiját. Talán nem is csak egy napra mentek Dannyvel, talán időközben úgy döntöttek, maradnak valahol éjszakára… De nem, Nelly szinte azonnal visszaírt, hogy épp egy bizonyos Katie Rhiannonnál van, ugorjak be hozzá én is, és megadta a címet. Kicsit furának tűnt, hogy egy számomra ismeretlen lánynál találkozzunk, de már kezdtem hozzászokni, hogy ezen a szigeten semmin nem szabad fennakadni. Így aztán felkaptam egy kardigánt és útnak eredtem.

                Útközben azon gondolkodtam, honnan ismerős Katie Rhiannon neve. Valószínűleg láttam már valahol Pire-on, mert azt hiszem, az itt tartózkodásom alatt már mindenkivel összefutottam, de nem tudtam arcot kötni a névhez. Egy kedves kis házhoz érkeztem, nagyon szép, virágokkal teli kerttel körülölelve. Olyan igazán idilli, otthonos hangulatot keltett, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam, amint beléptem a kertkapun. Bíztam benne, hogy hamarosan az én házam is ezt váltja majd ki minden arra tévedőből.

                Becsöngettem, és Nelly nyitott ajtót. A fején alufólia volt, a vállára egy törülközőt terített. Nyilvánvalóan hajfestés művelete folyt odabenn. Nelly idegesen nevetgélt, miközben beljebb invitált a házba. Hamarosan egy olyan helyiségbe léptem, amelyből egyértelművé vált, miért volt ismerős Katie Rhiannon neve: ő volt a helyi fodrász. Már hallottam emlegetni őt, amikor a helyi nénik azt fontolgatták a pubban egy tea mellett, hogy mikor menjenek megcsináltatni a frizurájukat. Viszont sem a kapun, sem az ajtón nem hirdette tábla az idebenn rejlő kis szalont, de gondolom, Pire-on erre nem is volt szükség.

                Az üzletben szemmel láthatóan Nelly volt az egyetlen vendég, ami nem is csoda, mert már estére járt az idő. Barátnőm lehuppant egy székbe, majd elkiáltotta magát:

-          Katie, megérkezett Belle, beengedtem.

Egy pillanattal később egy fiatal nő jelent meg az ajtóban, a kezében tartott tálcán egy teáskanna, három csésze és egy tálka keksz sorakozott. Rám mosolygott, miközben tanácstalanul keresett helyet, ahova letehetné a tálcát. Sietve felkaptam pár magazint egy asztalkáról, mire Katie ismét rám mosolygott és letette a terhét.

-          Katie vagyok, már sokat hallottam rólad Nellytől – mondta és barátságosan kezet nyújtott.

-          Akkor felesleges is bemutatkoznom – viszonoztam a mosolyt. – Remélem, nem gond, hogy váratlanul beugrottam.

-          Nem váratlanul, én hívtalak ide – szólt közbe Nelly, aki épp egy magazint lapozgatott. Olyan gyorsan forgatta a lapokat, hogy kétlem, hogy akár a címeket elolvasta volna.

Összenevettünk Katie-vel, majd ő elkezdett teát tölteni a csészékbe. Ahogy én is letelepedtem az egyik székbe, végigmértem vendéglátómat. Katie nálam pár évvel idősebbnek tűnt, és olyan szép volt, mint egy felföldi Hófehérke: hosszú, fényes fekete haját magas lófarokba fogta, porcelánfehér bőre, karcsú, magas termete pedig igazán arisztokratikus megjelenést kölcsönzött neki.

-          Semmi gond, Belle, örülök, hogy megismerhettelek – nyújtott egy csészét Katie.

-          Nyilván tudni akartad, ki az az őrült amerikai lány, aki fejébe vette, hogy felújítja a sziget leglepukkantabb házát – vigyorogtam.

-          Honnan tudod, hogy pontosan így írtalak le? – kérdezte Nelly tettetett meglepődöttséggel.

-          Hát, azt biztos, hogy nagy kihívással nézel szembe – mondta Katie és ő is leült.

-          Milyen diplomatikus – nevettem.

-          Viszont már most rá sem ismernél a házra, Katie – mondta Nelly. – És a kertre sem.

-          Ó, köszönöm, Nelly, de kedves vagy!

-          Ugyan, hiszen az én munkám is benne van – kacsintott a barátnőm. – De lassan befejezhetnéd a projektet. Igazán csinos lett a ház, és tudom, rengeteg ötleted van még, de nem akarod élvezni is, mielőtt véget ér a nyár? Túl sokat dolgozol!

-          Ma sem dolgoztam – csúszott ki a számon. Valójában először őt akartam kifaggatni Dannyről, és mivel őt láthatóan nem zavarta Katie jelenléte, hiszen ő hívott ide, én sem zavartattam magam. Katie amúgy is szimpatikusnak tűnt. De azért először mégiscsak Nelly sztoriját szerettem volna hallani.

-          Igazán? Mert egész nap a netet bújtad új ötletek után kutatva? – vonta fel a szemöldökét Nelly.

-          Nem.

Én igazán nem akartam ennél hosszabban kifejteni, de Nelly szúrós tekintete nyilvánvalóvá tette, hogy nem éri be ilyen tömör válasszal. Felsóhajtottam.

-          JJ elhívott piknikezni.

Igyekeztem olyan hangot megütni, hogy úgy tűnjön, nincs ebben semmi különös, semmi sem történt. Ami igaz, bár nekem maga a tény, hogy sor került erre a kirándulásra, igen jelentős volt.

-          És….? – hajolt közelebb Nelly várakozva, miután megértette, hogy hiába vár a részletekre.

-          Most jut eszembe, hogy meg kell néznem, hogy áll a vacsora a sütőben – pattant fel hirtelen Katie. Egyből levágtam, miért állt fel.

-          Jaj, Katie, ne menj, nem arról van szó, hogy előtted nem akarom elmondani – mondtam.

-          Ugyan, hiszen csak most találkoztunk, és… - mosolygott kedvesen és hátrált kifelé egy lépést.

-          Nem, tényleg, egyszerűen nincs mit mondanom. Ugyanis semmi sem történt. – És ezt már Nelly felé fordulva közöltem.

-          Na, persze – horkantott ő. – Nem úgy ismerem én JJ-t, hogy ne kapna az alkalmon…

-          Márpedig nem kapott – szakítottam félbe. – Volt alkalom, hidd el, nem is egy, de nem élt velük. Viszont rengeteget beszélgettünk, nevettünk, nagyon jó nap volt.

Nelly hitetlenkedve csóválta a fejét.

-          Nem értem, mit ütött ebbe a fiúba. A vak is látja, mennyire odavan érted!

-          És akkor mi van? – szólt közbe Katie, és visszaült a helyére. Örültem, hogy mégsem ment ki. – Belle most mondta, hogy együtt töltötték a napot és jól szórakoztak. Az, hogy nem kérte meg a kezét a nap végén, még nem jelent semmit.

Hálásan mosolyogtam Katie-re. Egyrészt mert a pártomat fogat és leállította Nellyt, aki szinte már az oltár elé tuszkolt volna minket JJ-vel, másrészt pedig mert örültem, hogy így gondolja. Tényleg jó nap volt, és ezen nem csorbít, hogy JJ nem csókolt meg.

-          Apropó, mi a helyzet veled? Neked milyen napod volt? – fordultam Nellyhez.

-          Mielőtt még szemrehányást tennél, azért nem szóltam előre, mert hirtelen ötlet volt ez a kis kiruccanás Dannyvel – emelte fel védekezőn a kezeit. – Igazság szerint nem akartam elmenni vele, de…

-          JJ rábeszélt.

-          Igen. Gondolom, tőle tudsz az egészről. – Miután bólintottam, folytatta. – Szóval átmentünk Turner Islandre. Sokat sétáltunk a parton, ebédeltünk egy kellemes kis vendéglőben, aztán megint sétáltunk, aztán hajókáztunk…

Nelly réveteg tekintettel nézett a szemközti falon lógó tükörbe, mintha nem a saját képmását, hanem az aznapi emlékeit látná viszont.

-          Szóval jó napod volt – vigyorogtam.

-          Az enyhe kifejezés! – kiáltotta. Még sosem láttam Nellyt ennyire boldognak, lehunyta a szemét, és hosszú percekig csak mosolygott némán. Katie-vel ismét összenéztünk és jót mulattunk közös barátnőnkön. Akinek egyszer csak kipattantak a szemei, és síri hangon megszólalt: - Aztán kiderült, hogy a hétvégén idejönnek a szülei.

-          Pire-ra? – csodálkoztam.

-          Nem, Danny nénikéjének a kastélyába, tudjátok, a közelben, ahol most ő is lakik. Állítólag nagyon várták már, hogy Danny hazamegy, de miután elmondta nekik, hogy most itt van, feljönnek utána.

-          Biztos nagyon hiányzik nekik a fiuk – állapította meg Katie.

-          Aha. Meg kíváncsiak a csóró tyúkra, aki elcsavarta a fiacskájuk fejét – fintorgott Nelly.

-          Ezek szerint tudnak rólad? – meredtem rá.

-          Az az idióta Danny nem tudta tartani a száját, muszáj volt neki kikotyognia, hogy egy lány miatt van itt. Azt állítja, hogy az anyja kiszedte belőle.

-          És Danny mit szól hozzá, hogy utána jönnek? – faggattam óvatosan.

-          Szerinted? Természetesen majd’ kiugrik a bőréből, hogy végre bemutathat nekik – felelte lekezelőn.

-          De aranyos! – nevettünk össze Katie-vel.

-          Aranyos, egy fenéket! Kretén! – pattant fel Nelly, és fel-alá kezdett el járkálni a helyiségben. Katie aggódva követte tekintetével a teáscsészét, amely ijesztően inogott a csészealjon Nelly minden egyes dühös lépténél. – Már az sem tetszett, hogy idejött utánam, aztán egész jók lettek a dolgok közöttünk, nagyon jól megvoltunk, erre most rám szabadítja a szüleit, akik tutira utálni fognak, ha nem utálnak már most. Majd szépen megtiltják a kicsi fiuknak, hogy velem legyen, és akkor kész vége! – Azzal drámaian visszarogyott a székébe. Katie megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a csésze befejezte táncát az aljon.

-          Már megint a dolgok elébe szaladsz, Nelly! – dorgáltam meg. – Folyton azon aggódsz, hogy mi lesz, miközben mindeddig a lehető legjobban alakultak a dolgok. És semmi ok rá, hogy eztán ne így legyen. Nem ismered a szüleit.

-          Danny egy ősi angol nemesi család egy szem örököse!

-          És akkor mi van? – vontam meg a vállam.

-          Előítéletek – csóválta a fejét mellettem Katie. – Azokból sosem sül ki semmi jó, nekem elhiheted.

Úgy sejtettem, jóval több van e mondat mögött, de Katie nem ragozta tovább, Nelly pedig nem látszott nyugodtabbnak.

-          Na, jól van, fejezzük be a hajadat – állt fel Katie. Gyanúm szerint csak azért, hogy elterelje Nelly figyelmét.

Néhány perc múlva az a meglepetés ért, hogy Nelly rikító, szinte narancssárgába hajló vörös lobonca gesztenyeszínűvé szelídült. Nem tudtam elrejteni az ámulatomat.

-          Gondoltam, nem árt egy a korábbi hajszínemnél visszafogottabb indítás a nagy találkozásnál – magyarázta Nelly.

-          Gyönyörű vagy – mosolyogtam.

Miután Katie elkészült a munkával, ott marasztalt mindkettőnket vacsorára. Szívesen maradtam, és nemcsak az isteni sült, hanem a remek társaság miatt. A legjobb az egészben az volt, hogy a vacsi alatt egyetlen szót sem ejtettünk a pasikról, így az én JJ-parám és Nelly Danny-aggodalmai sem nőttek tovább. Szuper csajos este volt. És én azt kívántam, bár sose érne véget ez a nyár.