I’ll Be Home for Christmas #1

Niki hihetetlenül gyorsan döntött: több részes legyen a karácsonyi történet :) Az elsőt máris felteszem, ígérem, lesz ennél hosszabb rész is, sőt valószínűleg  messze ez a legrövidebb, amolyan bevezető. Összesen körülbelül öt egységbe tudom vágni a sztorit, az utolsó 23-án vagy 24-én érkezik, a következő pedig a jövő hét közepén.

Cassie Reynolds elégedetten lépett hátra, hogy megszemlélje a művét. Kezébe vette a piros, rénszarvasos bögréjét és belekortyolt a némileg már kihűlt forró csokoládéba, majd büszke mosolyra húzódott a szája. A mézeskalácsház pontosan olyanra sikerült, amilyenre szerette volna, az elmúlt napok munkája kifizetődni látszott.

A családi örökségnek számító mézeskalácsrecept ezúttal is bevált, tökéletes falakat sütött belőle, pedig azt az íves alkóvot nem volt egyszerű megvalósítani, de működött az ötlet, hogy konzervdobozra simítva süsse ívesre a falat. A rengeteg keskeny, hosszú ablak is tökéletes lett, mert mind szép egyforma lett. Sikerült összeragasztani a falakat és a tető darabjait, sőt a tornác teteje is pompás lett.

És persze a díszítés. Cassie itt sem bízott semmit a véletlenre, a tojásfehérje és a porcukor rég bevált arányát betartva könnyen kezelhető cukormázat kapott, amelyből könnyedén és precízen körülrajzolhatta az ablakokat és ajtókat, a tetőcserepeket, a lábazat kőmintáját, és persze némi cicomára is futotta a falakon. Nyilvánvalóan minden szigorúan hófehér színben, Cassie szerette a klasszikust, az ételfestékkel tarkára színezett cukormáz pedig nem éppen számított annak a szemében.

Az egyetlen színes kiegészítő az aprócska zöld marcipánlevelekből formázott koszorú volt a bejárati ajtón, rajta piros marcipánból szalag.

Holnap formáz még pár fenyőfát zöld marcipánból a ház köré, és mindent beszór finoman porcukorral, hogy havas legyen a táj. És még be kell fejeznie a mini mézeskalácsházat, amely kutyaház lesz a nagy épület mellett. Cassie minden évben igyekezett belevinni valami kis extra részletet a művébe, tavaly garázs volt a ház mellett, azelőtt meg szerszámoskamra.

Mondjuk, a ház is minden évben más volt valamennyire, bár minden épületéről elmondható volt, hogy legalább kétszintes és évszázados épületeket használt mintaként, olyan klasszikus házakat, amelyek a karácsonyi képeslapokon szerepelnek, és amelyekbe mindenki a legszívesebben azonnal beköltözne.

Hát igen, ez a ház is a valóságban sokkalta jobb otthon lehetett volna, mint az ő pöttöm garzonja. De hiába volt Greenfield egy aprócska kisváros messze a nagyvárosok zajától és nyüzsgésétől, a házak itt is olyan drágák voltak, hogy a tanítói fizetéséből sosem engedhette volna meg magának. Bármennyire is szeretett volna saját kertet, bármennyire szívesen teázott volna egy hintaszékben a verandáján, tudta, hogy belátható ideig be kell érnie azzal, hogy csak mézeskalácsból valósíthatja meg álmai otthonát.

Cassie kiitta a maradék forró csokoládét, és ahogy a hangszórókból felhangzott az I’ll Be Home For Christmas, arra gondolt, hogy ez a lakás, ahol ő lesz otthon karácsonykor, végül is nem olyan rossz. A szoba-konyhából kihozta, amit csak lehetett, a barátai mind imádtak nála lebzselni, mert a lakása a méretétől függetlenül igazi meleg otthon volt. Ahol most édes illat terjengett a levegőben, karácsonyi zene szólt, és a pici kályhában vidáman pattogott a tűz.

Cassie elégedetten huppant le az egyetlen fotelba és elmosolyodott. Jó kis karácsony lesz ez is.