Éppen most néztem, hogy 2009. november 8-án került fel az első fejezet a Floraliából. Az 50 fejezet alatt szerintem nagyszerű csapat jött itt össze, csodálatos embereket ismerhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok!
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár csak egyszer is erre járt, beleolvasott a történetbe, remélem, tetszett Nektek! Leginkább pedig azoknak szeretnék köszönetet mondani, akik rendszeresen és hűségesen írtak, megosztották velem a véleményüket, észrevételeiket, tanácsokat adtak és biztattak. El sem hiszitek, mennyit jelent!
Mióta pár éve befejeztem a Floraliát, nem nagyon írtam, pedig annak idején igazán élveztem ennek a történetnek a megalkotását. Azonban amióta létezik ez az oldal, és folyamatosan kapom Tőletek a támogatást, ismét belefogtam az írásba, és újra meg újra megállapítom: nincs is ennél jobb! Az alkotás öröme, ahogyan elmerülhetek egy történetben, és szabadon engedhetem a fantáziám... legszívesebben mindig ezt csinálnám! :) Úgy érzem, hálával tartozom Nektek, amiért a biztatásotok hatására visszataláltam az íráshoz és ismét rákaptam az ízére ;) Hadd mondjak köszönetet Nektek mindezért név szerint, ábécé sorrendben :)
A.J. Crysonnak, aki annak idején rekordot döntve olvasta el a történetet: 22 fejezet 2 óra alatt, emlékszel? ;)
Annamarinak, aki mindig szakított rá időt, hogy nyomon kövesse a történetet, és olyan kedves üzeneteket hagyott nekem :)
Evnek és Ritának, a telhetetlen-türelmetlen párosnak, akiknek sosem lehetett elég hosszú és sosem érkezhetett elég hamar a folytatás :)
Katarinának, aki imádta a leírásokat, és olyan lelkesen halmozott el inspirációval az esküvőhöz :)
Marának, aki profizmusával és tapasztalatával mindig a segítségemre volt
MissySyssinek, el sem tudod képzelni, mennyit jelent, hogy itt vagy!
Nikinek, aki csak előlépett az árnyékból ;) és mennyire örültem neki :)
Szaszának, aki a kezdetektől itt volt, és olyan szépségeket írt, hogy nem győztem pirulni, amikor a kommentjeit olvastam
Úgy gondoltam, így a végén elárulok néhány „kulisszatitkot” a történetről, ez az én kis ajándékom azoknak, akik megszerették Pire világát!
- 2004. október 17-én kezdtem el írni. Akkoriban kezdtem az egyetemet, ami egy teljesen új világ volt számomra, izgalmas, de ijesztő és félelmetes is. Kikapcsolódásként, menekülésként fogtam neki az írásnak, nem véletlen hát, hogy egy messzi szigeten játszódik ;) Később, ahogyan egyre megszokottabbá, könnyebbé vált az egyetem, úgy ritkultak az alkalmak, amikor elővettem a történetet, ezért elég sokáig húzódott az írás, 2007. február 26-án fejeztem be.
- A történet alapötlete onnan jött, hogy egy jelenetét megálmodtam (tudom, hogy ez nagyon twilightosan hangzik, de igaz ;) ), ám nem egy kulcsjelenetet, hanem azt, amikor Flora meglátja, hogy a szemközti házba egy filmsztár költözött. Ahogyan ezt álmodtam, valahogy mégis olyan volt, mintha pontosan tudtam volna, mi történt addig és mi fog történni az után, mintha egy már korábban olvasott könyvet vettem volna újra kézbe. Amikor felébredtem, éreztem, hogy ebből könyv lesz. Már máskor is agyaltam regényötleteken, de sosem éreztem úgy, hogy na, ez lenne az igazi. Ennél az álomnál viszont igen :)
- Az elején mégsem hittem, hogy valaha is be fogom fejezni!
- Miért Skócia? Mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva évek óta rajongok ezért a helyért, minden érdekel, ami Skóciával kapcsolatos: a történelme, a zenéje, a mitológiája, a kultúrája, minden! Bár még sosem jártam ott, nagy álmom, hogy egyszer alaposan körülnézzek arrafelé. Ezért amikor helyszínt kerestem, nem volt kérdés, hova helyezzem a történetet. És mivel engem a nyugati partok szigetvilága, a Hebridák vonz a legjobban, ezért ide került Pire is.
- Flora nevén gondolkodtam a legtovább, rengeteg nevet gyűjtöttem össze egy hosszú listán. Hogy honnan jött végül a Flora? Egy skóciai szálláskatalógusban véletlenül egy kis panzió hirdetésére, egész pontosan a Flora MacDonald névre esett a pillantásom. Rögtön éreztem, hogy megtaláltam végre a tökéletes nevet! Már csak angolosítani kellett picit, ezért kapta az elegánsan hangzó Atterton vezetéknevet :)
- Dennis neve viszont az első pillanattól egyértelmű volt, szinte nem is gondolkodtam rajta. Bár a vezetékneve eleinte más volt, de ma már nem is emlékszem, mi :)
- És ha már nevek: rengeteget bújtam a Hebridákról szóló könyveket, prospektusokat, térképeket, sok ötletet merítettem belőlük. Mr. MacBrayne például a Caledonian MacBrayne komptársaságról kapta a nevét, ami a skót szigetek között közlekedtet járatokat. A fogadós Bob Brenish és Mrs. Borgh családneve valójában egy-egy falu neve Lewis szigetén, míg a Grimsay-család neve egy városka North Uist szigetén, a Brogaig-családé pedig egy másik városé Skye-on. Katie Rhiannon családneve igazából egy kelta istenség neve. A Shillay pedig egy icipici szigetecske a Hebridáknál.
- És még mindig nevek: egy gael szótárt is gyakran forgattam írás közben, így néhány név lefordítható: a sziget hegyének, Athar Monadh-nak a neve: Ég Hegy. Tudom, ez így nem túl értelmes, de nagy, magas hegyet jelent az én elképzelésem szerint, és egész jól hangzik ;) Talán emlékeztek még, hogy Flora a megérkezésekor ismerősként üdvözölte a kikötőben ringó halászhajókat: az Iasgairt (halász), a Fairgét (tenger), a Reannagot (csillag) és a Maduinnt (reggel). A szomszédos szigeten, Turner Island-en található városka, Gearasdan nevének jelentése pedig erőd.
- És Pire? Nincs jelentése, sem különösebb története e névnek, valahogy az elejétől fogva teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a szigetet csakis így hívhatják, mintha nem is én találtam volna ki.
- Nagyon gyakran forgattam kelta legendákkal, tradíciókkal foglalkozó könyveket, a tündérek szokásainak leírását és olyan apróságokat, mint a helyi boszorkány praktikái vagy a fűzfára kötött csomók trükkje, mind-mind ebből a mitológiából csentem ;)
- Rengeteget írtam éjszaka, eleinte kellett a teljes csend, később zenét hallgattam közben, kábé ugyanazt a hat-nyolc cd-t egyfolytában :)
- A tündérhercegnő és a király legendáját a Carrickfergus című, híres ír dal ihlette. Ezt énekelte a hercegnő, amikor meglátogatta a királyt a halálos ágyán :) Ez a történet egyébként már a Floralia előtt megszületett a fejemben, eredetileg ezt akartam megírni, de aztán felbukkant Flora, így inkább beleszőttem ezt a mesét a Floraliába.
- Enya zenéje illik szerintem a legjobban a történet világához, ezért is éreztem, hogy egyszerűen muszáj beleírnom!
- A finálé viharjelenetén rengeteget gondolkoztam, valami igazán ütőset akartam. Aztán valahol várakoznom kellett, és gondolkodással ütöttem el az időt, akkor jött az ötlet. Utána alig vártam, hogy hazaérjek és megírhassam!
Ennyi jutott most eszembe, ha valami még beugrik, kiegészítem a listát ;) De ha van kérdésetek, ne fogjátok vissza magatokat!
És valószínűleg nem kell sokáig hiányolnotok Pire-t: a szavazás jelenlegi állása alapján nagyon sanszos, hogy egy következő történettel hamarosan visszatérünk a szigetre! Ötletem szerencsére már bőven van, időm sajnos kevésbé, de igyekszem minél előbb hozni az újdonságot! És persze hamarosan érkezik a másik, különálló történet is, amit ígértem ;)
Kedves Freya!
VálaszTörlésMindenekelőtt hadd szögezzem le: köszönettel itt mi tartozunk, mi, az olvasóid! Ez a történet az egyik legvarázslatosabb volt mind közül, amelyet valaha olvastam, és ez azért nagy szó, mert rengeteget olvastam már eddigi - eléggé hosszú - életem során, és - szinte - mindenre emlékszem, amit valaha is elolvastam.
Az, hogy rengeteg elismerést kaptál ezért a történetért, nem csoda, hiszen az valóban fantasztikus, és napnál is világosabban látszik benne a tehetséged! Az a tehetség, amit nem hevertethetsz parlagon, mert isteni adomány, és mindenkinek, aki kapott valamilyen tehetséget, kutya kötelessége azt használni is, maga és mások üdvére.
Olvasás közben ámultam és bámultam azon, milyen elképesztően hiteles mindaz, amit leírtál, és egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy e hitelesség hátterében komoly kutatómunka áll, mint azt fent leírtad. Másképpen nem is lehet, vagy csak akkor, ha sci-fit ír az ember - ez a műfaj éppen azért talán egyszerűbb lehet, mint bármely létező korban és/vagy helyszínen látszódó történetet írni, hiszen a sci-fi-ben nincsenek igazodási pontok, nincs mihez viszonyítani, kivétel nélkül minden a szerző fantáziájára van bízva, de egy olyan sztoriban, amelyiknek akár parányi köze van a valósághoz, már nagyon fontos, hogy az olvasó hiteles információkat is kapjon.
Nekem például régi vágyam, hogy megírjak egy általam csak "kosztümös könyvnek" nevezett történetet - a kosztümös filmek mintájára utalok az elnevezésben arra, hogy régebbi korban játszódna -, és pont azért nem tettem még meg - bár a sztori megvan a fejemben -, mert arra az elképesztő mennyiségű kutatómunkára nincs időm és energiám, amit a műfaj megkövetelne, és vagyok annyira igényes, hogy alapos előkészítő munka nélkül nem vágnék bele ilyesmibe. De itt most nem rólam van szó, hanem rólad!
Olvasás közben óhatatlanul egyik kedvenc íróm, Nora Roberts könyvei jutottak eszembe, és nem csak azért, mert az írónő is szívesen helyezi hasonló környezetbe a műveit, mint Skócia, Pire - bár Ő inkább Írországot részesíti előnyben -, hanem azért is, mert a stílusod - és kérlek, ezt most bóknak vedd - nagyon emlékeztet Robertsére. Az Ő könyveit tudom még olyan átéléssel, szinte áhítattal olvasni, mint a Floralia-t.
Freya, fenti szavaidtól meghatódtam, és a többi lelkes-türelmetlen-hálás-stb. olvasóddal együtt nagyon-nagyon várom, mikor örvendeztetsz meg bennünket egy újabb történettel!
Szeretettel:
Katarina
Katarinának igaza van! :) Tényleg mi tartozunk köszönettel, amiért olvashattuk ezt a történetet! :)
VálaszTörlésÉpp most hallgatom a belinkelt számot, és hát csodaszép! :D Eszembe juttatja Pire-t, vagy akárcsak Skóciát, a hullámzó tengerrel, a hatalmas sziklákkal és szigetekkel. :)
És igen, naná, hogy emlékszem :D De ez is csak a te érdemed, hogy ilyen gyorsan elolvastam ennyi részt. Szinte észre sem vettem, egyszerűen olvastatta magát a történet! :)
Imádtam, és nagyon-nagyon hálás vagyok a sorsnak, vagy istennek, vagy a véletlennek, amiért rátaláltam erre az oldalra Flora történetével. :) Köszönöm szépen!
u.i.: várom a következő történeteket! :)
A.J.
Kedves Freya!:)
VálaszTörlésBe kell valljam, a történetedre nagyon ritkán jutott időm, akkor is csak csendes olvasóként folytam bele a történetbe. De nagyon bánom. Tehetséges író vagy erről nem egyszer tettél tanubizonyságot! A pályázat során vetettem rád először szemet, aztán ahogy olvasgattam a blogodon, egészen elvarázsolódtam. Nagyon szeretek ide visszatérni, mindig felüdít!:)
Remélem, tényleg új történetbe kezdesz... arról pedig, hogy nem csak csendes olvasóként fogok részt venni a történetedben; biztosíthatlak!:)
Üdv:
diana
Rendben, akkor kölcsönösen jól jártunk ezzel az oldallal: Nektek tetszett a történet, én meg újra beleszerettem az írásba :)
VálaszTörlésKatarina, nagyon köszönöm a szavaidat, hihetetlenül örülök nekik!! Nekem pár éve volt egy Jókai-korszakom, amikor egymás után olvastam a könyveit, akkor körvonalazódott bennem egy, az ő korában játszódó történet, de úgy döntöttem, túl sok kutatómunkát kívánna, és sosem lehetnék biztos benne, hogy maximálisan hiteles, autentikus. Inkább arról a korról írok, amit ismerek: a jelenről, az biztonságosabb, és az is nagyon érdekes.
A.J., hamarosan érkezik az új történet, nagyon kíváncsian várom már most a véleményeteket, mert sok mindenben nagyon más lesz, mint ez volt, mégis összefügg ezzel. Hú, ezt most jól megmondtam! :D
Diana, örülök, hogy itt vagy! :) Bevallom, nem is sejtettem, hogy olvasod a történetemet :) Köszönöm, akkor ezentúl számítok is mindig a véleményedre ;)
Kedves Freya!
VálaszTörlésAzt hiszem nem tévedek, ha azt írom, hogy Mi tartozunk Neked köszönettel azért, hogy megosztottad velünk ezt a csodálatos történetet, és hogy ilyen varázslatos helyre kalauzoltál el minket, mint Pire.
Lenyűgöző volt olvasni a tájleírásokat, általad könnyű volt odaképzelni saját magunkat is a tengerpartra, a sziklák közé, vagy éppen magába a fogadóba.
Nagyon tetszettek a karakterek is. Mindenkiben volt valami szerethető, nem beszélve a főszereplőkről, akiket egyenesen imádtam.
És szerintem nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindenki nagyon-nagyon várja már a folytatást, vagyis a következő történeted :)
Puszi :)
Annamari
Köszönöm, Annamari, annyira kedves vagy!! :)
VálaszTörlésNemsokára valóban érkezik a folytatás, nagyon izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá ;)
A megjegyzéseket olvasva, csak arra tudok gondolni, hogy megvalósul mindaz, amit veled kapcsoltban remélek.
VálaszTörlésNagyon büszke vagyok rád, és örülök, hogy újra írsz. Boldoggá tenne, ha unokáim egyszer a kezükbe vehetnék az írásaid....
Puszi
Köszönöm!!! :) Annyira jólesik :)
VálaszTörlésPuszi