Már régen beszélgettünk írásról, nem? Igaz, mintha lanyhult volna egy kicsit az érdeklődés a kezdetekhez képest, de remélem, azért akad még pár erre tévedő, aki szívesen "beszélgetne" :)
Nos, ezúttal Anne McCaffrey ír-amerikai írónőt választottam, aki fantasyket és romantikus történeteket alkot, valami eszméletlen mennyiségben :) Egy idős írónőről van szó, talán éppen ezért érdemes megnézni, mit gondol, milyen tanácsokat tud adni, hiszen tapasztalattal bőven rendelkezeik ;)
Először egy olyan kérdéssel kezdeném, amivel, azt hiszem, még nem foglalkoztunk itt: ki tette rád a legnagyobb hatást?
"Ha el kellene döntenem, ki volt rám a legnagyobb hatással az életemben, azt kellene válaszolnom, hogy a szüleim. Egyikük sem felelt meg a húszas-harmincas-negyvenes évek középosztályi stílusának, viselkedési normáinak.
Fiatal lányként elképesztően fontoskodó, hihetetlenül nagy csibész voltam, akinek a legjobb barátai a könyvek voltak! Az akkoriban megtanult leckék, hogy álljak ki magamért, legyek büszke arra, hogy én más vagyok, hogy ne törődjek mások véleményével erőt adtak, hogy később se adjam fel soha. Meg lehet tanulni, hogyan ne akarj megfelelni másoknak, hogyan kerüld el a skatulyákat. Persze ez nem könnyű! Meglehetősen magányosnak érzed magad, amíg rá nem jössz, hogy a saját belső értékeiddel nem ér fel, ha egyszerűen csak mész a többiek után."
És Ti hogy vagytok ezzel? Ki hat(ott) Rátok leginkább? A család, egy jóbarát, egy író, egy mentor?
Bevallom, én nem nagyon tudok felelni erre a kérdésre. Persze vannak emberek, akik lenyűgöznek, a szüleim például, különösen az édesapám, de a barátaim között is több remek embert fel tudnék sorolni. Viszont egyet kiemelni közülük, azt hiszem, nem tudnék. Talán még csak nem találkoztam azzal, aki minden szempontból követendő példa lehetne... Bár ez talán nem is baj, hiszen így megmenkülhetek a folytonos összehasonlítástól és megfelelési kényszertől, nem? Ti hogy látjátok?
A másik kérdés: Ti is kívülállónak érzitek magatokat, amiért írtok? Azzal egyetértek, hogy ez egy más állapot, legalábbis én így látom, a fejemben folyton történetek keringenek :) Sokáig azt hittem, ezzel mindenki így van :D Én a magam részéről úgy veszem észre, sokszor nagyon jól elvagyok egyedül, hiszen ott vannak az én kitalált szereplőim, az általam teremtett világok, de nem hiszem, hogy ez önmagában elég lenne. Szeretem, hogy ilyen vagyok, hogy talán az átlagosnál nagyobb képzelőerővel lettem megáldva, és őszintén szólva sokszor különlegesnek is hiszem magam emiatt :D De azt hiszem, mindenképpen szükségem van emberekre magam körül, már csak azért is, hogy a földön tartsanak ;)
És Nektek mi a véleményetek erről?
Kedves Freya!
VálaszTörlésAz írói fórum nálam nagyon népszerű, én kifejezetten örülök annak, hogy kitaláltad és működteted.
Hogy ki volt rám a legnagyobb hatással? Fogalmam sincs, nem tudnék egy embert megjelölni. Szerencsére eddigi - sajnos, nem túl rövid:-DDD - életem során sok olyan emberrel találkoztam, akik kisebb-nagyobb mértékben hatással voltak rám, és befolyásolták talán a jellemfejlődésemet is, remélem, csakis jó irányba:-D
Nem, nem érzem magam kívülállónak azért, mert írok, de csak azóta nem, amióta blogolok, és találkoztam Veletek, és rájöttem, milyen sok embernek okoz örömet az alkotás, milyen sokaknak ad teret az önmegvalósításra, a kiteljesedésre, és ez jó-jó-jó! Nagy öröm, ha másoknak is ad valamit az, amit írok, de a legfontosabb számomra pontosan az, hogy ez remek lehetőség arra, hogy elszakadjak a hétköznapoktól, valami mást és máshogyan éljek meg, mint amilyen az életem egyébként. És néha gondot jelent elválasztani a valóságot az általam kitalált, másik "valóságtól", sokszor olyankor is az álomvilágomon kattog az agyam, amikor nem kellene, de ez egyelőre még nem öltött kóros mértéket - legalábbis remélem:-DDD
Örömmel olvasom mások ilyen irányú tapasztalatait és véleményét is, Freya, neked pedig köszönöm a lehetőséget a gondolatok kifejtésére:-D
Szivélyes üdvözlettel:
Katarina
Szia!
VálaszTörlésAz első kérdésre a választ nem tudom. Nincs kifejezetten olyan személy, akit követnék, vagy aki olyan nagy hatással lett volna rám. Az embereknek vannak jó és rossz dolgai. Igyekszem kivenni belőlük a jó dolgokat, és a különböző emberek jó dolgaiból kreálni egy masszát, amit követhetek. De konkrét személy nincs, tényleg. A magam útját járom, sok hibával, amint igyekszek változtatni.
Kívülállónak érzem-e magam, mert írok?
Néha igen. Ahogy már Freya is mondta, el tudok merülni a képzeletem világában, de szükségem van emberi kapcsolatokra is-természetesen.
Hála a nagy fantáziámnak, ha egyedül vagyok, akkor sem unatkozok -kivéve, ha olyan szerencsétlen állapotban vagyok, hogy nincs kedvem semmihez sem.
Rita07(lusta vagyok bejelentkezni...:D)
Sziasztok!
VálaszTörlésKatarina, igazad van, tényleg jó "elmenekülni" a saját kis történeteinkbe, világainkba olykor, és emiatt is örülök, hogy megtehetem, pedig a legtöbb ember bizonyára nem ilyen - vagy mégis? :)
Rita, ez igaz, a szabad és unalmas perceimet én is gyakran használom arra, hogy agyaljak rajta, merre vigyem tovább a szálakat, bár valóban ehhez sincs mindig energiám. Akkor csak ülök és nézek ki a fejemből :)