Most minden jó.
Igen, kedves idegenem, most jól érzem magam. Az elmúlt
pár napban nem történt semmi rendkívüli, és ennek örülök. Nem kell Emily miatt
aggódnom, mert – amennyire én tudom – nem találkoznak Nickkel, ha párszor
összefutnak a pubban, csak köszönnek egymásnak. Mert Nick miattam jön fel a
fogadóba, velem találkozik, amikor vége a műszakomnak, aztán együtt sétálunk a
szigeten vagy lemegyünk a házába zenét hallgatni és beszélgetni.
Nyugodtak
ezek a napok. A nagyi nem próbálkozik újabb békítési kísérletekkel a családban,
George nincs kiakadva Nickre, és mintha Mrs. Borgh is megenyhült volna kissé.
Valami
front jött volna? Vagy csak mindenki hallott volna valami jó hírt – például
hogy kitört a világbéke –, amit én elszalasztottam? Esetleg a közelgő karácsony
túlmisztifikált szelleme lenne?
Nem
tudom. De mivel nincs zavar, nincs konfliktus, nincs miről írnom, csak
hátradőlök és átadom magam ennek az édes nyugalomnak. Csodálatos.
Hmmmm... mit ne mondjak, nagyon rafkós! Tudod, mint a mesében az egyszerű lány. Vitt is ajándékot a királynak meg nem is. Csak nem olvastad mostanában? :D Te is hoztál egy új fejezetet kétség kívül... meg nem is.... :D Kész vagyok! Régen nem néztem már fel ide, most valahogy eszembe jutott. És megörültem, hogy de jó, pont ma... Aha! Erre nincsenek szavak! :D De azért köszi. Puszi, Porcica :D
VálaszTörlésTudom.
VálaszTörlésMindenképpen akartam egy ilyen fejezetet, hogy éreztessem, múlik az idő, és per pillanat minden okés a szigeten. És ugye, az ember általában akkor bőbeszédű, ha panaszkodik, ha minden rendben, akkor arra nem fecsérel annyi szót :)
Szóval a lényeg, hogy mivel ez ilyen nyúlfarknyi, rögtön akartam hozni a következőt, csak az hát, izé... nincs még kész :)
Kitartás ;)