Többen szerettétek volna, ha az oldal egyfajta írói fórummá alakulna, most ennek a kéréseteknek teszek eleget, és megmutatom, hogyan is képzelem én ezt. Kiválasztottam egy általam kedvelt írónőt, akitől több könyvet is olvastam már, és az ő oldaláról emeltem át néhány, az írással kapcsolatos dolgot, amit én fontosnak, izgalmasnak, hasznosnak tartok, és ami talán a segítségére lehet az ide látogató íróknak, illetve érdekes mindenki másnak.
Az írónő Jennifer Donnelly (http://www.jenniferdonnelly.com/), akinek a műveit én romantikus kalandregényként definiálnám, amelyek főként a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján játszódnak. Több közülük magyarul is megjelent, én is ajánlottam már nektek az egyiket, szóval feltétlenül nézzetek utána, ha éppen olvasnivalót kerestek! És akkor most jöjjön egy írással kapcsolatos gondolat tőle (amit majd követ sok másik ;) ):
"Egy apró dolgozószobában írok a brooklyni házam tetején. Általában egy kanna erős tea és egy tábla étcsokoládé van mellettem társaságnak és biztatásnak. Kézzel írom a jegyzeteimet és a terveimet, de azután a tényleges írás számítógéppel történik."
És Ti hogy írtok? Kell a csend vagy éppen a nyüzsgő háttér inspirál? És hol írtok? Szobában vagy kertben? Fotelban vagy ágyban? Íróasztalnál vagy a földön? Nektek is jól jön egy kis ihletet adó étel vagy ital? És a lényeg, mi az igazi: kézzel vagy géppel írni?
Én eleinte csak az éjszaka magányában tudtam írni, ma már a napfényt jobban szeretem. Szeretek az íróasztalomnál, az ablak alatt ülni, de a kedvenc fotelomba is szívesen kuporodok. És igen, írtam már ágyban is, párnák közt :) De a legjobb: nyugágyban a kertben, a gyümölcsfák alatt, madárcsiripelést hallgatva!
Nem szoktam csipegetni írás közben, de egy hatalmas bögre tejeskávét vagy teát szívesen kortyolgatok néha.
Én mindig géppel írok: legjobban az öreg, lestrapált laptopomon szeretek kopogtatni. Ha kézzel írnék, azt még be kéne gépelni, amit felesleges időpocsékolásnak tartok. Viszont jegyzetelni én is kézzel szoktam, füzetbe, határidőnaplóba, ami éppen kéznél van, hiszen sosem lehet tudni, mikor jön egy remek ötlet ;)
És most Ti jöttök! :)
Ez jó ötlet! :)
VálaszTörlésÉn annó, 13 évesen még csak a gépen kezdtem el írkálni (Sabrina fic-szerűség, ami máig megvan, de nem kezdtem vele semmit), aztán egy időre hanyagoltam ezt a művészeti ágat, és inkább rajzolgattam. Középsuli kilencedikben viszont rá kellett jönnöm, hogy barátnőm sokkal jobb a rajzolásban, és valahogy visszatértem az íráshoz. :) Akkor kezdtem el írni a Bűbájos ficemet, füzetbe. Azóta is mindig füzetbe írok, egy már betelt, illetve egy szintén, amiben csak a Bűbájos töri van. Most "fogyasztom" a harmadik füzetet. :)
Szerintem megvan annak a varázsa, ha nem rögtön gépelsz. Illetve én azért szeretem, mert papír, toll suliban van nálam, és egy-egy unalmas, vagy lyukas órán elő tudtam venni, és leírni a dolgokat. Aztán mindig vittem magammal már a füzeteket is. :) Gépeléskor még át tudom nézni, egy-egy mondatot átfogalmazni.
A hol kérdésre nem tudok pontos választ adni. :D Suliba, otthon a kertben, az ágyra kuporodva, vagy asztalnál. Mikor hova ülök, de leginkább az ágyon. :) Inni nem igazán szoktam közben, ha megszomjazom, akkor. Nasizni pedig néha, olyankor általában csokit. :D
Azt hiszem ennyi... :D Kisregény vége. :D
puszi, A.J.
(ja, illetve, ha a városban vagyok, vagy valahol, ahol nem tudok leülni írni, akkor lejegyzetelem egy-egy ötletem, amit nem akarok elfelejteni, bár ez szerencsére nem igazán jellemző, inkább csak átköltöm.)
Jó ötlet! Nemrégiben nekem is volt hasonló, halódó portálunk felélesztéséhez... Amúgy nem hiszem, hogy 2 egyforma válasz lesz, ahányan írunk, annyiféleképpen tesszük. :)
VálaszTörlésÉn például csak papíron tudok elindulni. Hiába ülök a gép elé, hogy felkészülni, rajt, olyankor semmi nem jut az eszembe. Aztán - ez lehet bárhol (orvosi váró, ágy, busz) és bármikor - feltartóztathatatlanul áradnak a gondolatok, sokszor több oldalnyi. Ez a rész nem feltétlenül az írás eleje, de innen, ebből már jön a többi is. Bemásolom a gépbe, de még jöhetnek lavinaszerű kiegészítések, szintén hasonlóképpen, de a kidolgozást csak számítógéppel csinálom. Visszagondolva írógépes időszakomra, rém macerás volt.
Egyébként van, amikor pikk-pakk kirázom, volt ilyen egyfelvonásosom is, máskor iszonyatosan gyötrődve alakul a történet.
Írás közben nem eszem-iszom, s amikor már gépben van az anyag, s a gépen írom, javítgatom, akkor zene van a fülemen, mert minden nagyon zavar.
Szeretettel: Mara
Hello!:)
VálaszTörlésNos, hát én azonnal gépre írok. Lusta vagyok füzetből átmásolni. És a poén, hogy egy részt a hellorachel-nél még füzetbe írtam -"izgi" út hazafelé a vonaton-, és aztán bemásoltam gépbe. Mikor visszaolvastam egy idő után, csak néztem, és borzadtam. Rengeteg helyesírási hibám lett. Értem ezalatt az elírásokat. Sokkal macerásabb sztem. Persze megvan a maga szépsége, de hát... aki lusta, annak marad a gép.:D
Amúgy eszembe jutott egy íráskezdeményezésem, mikor kb. 10 éves lehettem. Már akkor is géppel nyomtam:D
Étel-ital, nos attól függ. Mikor nagyon belelendültem, akkor nincs rá szükség, viszont egy-egy rész között tökéletes pihenés kivánszorogni a konyhába, és eltötyörészni az időt.:)
Hogy hol írok? Ebből kifolyólag a szobámban. Bár nyáron lehet ki fogok ülni a kertbe.:D De mindenképpen íróasztalnál. Bár volt már, hogy beültem egy fotelbe -mikor uncsi volt a forma 1:D -, és nekiálltam írni. :)
Zene? Természetesen! Az esetek 99%ában szól a zene. Sokszor az adja az ihletet. Mikor tudom, hogy mondjuk egy vidámabb rész jön, akkor direkt olyan számokat választok ki. Vagy, ha rádió szól esetleg, és egy teljesen másfajta zene szól, mint amilyen részt írok, nos... vhogy megadja az ihletet a következő fejezethez.
Ötleteket nem szoktam leírni, de lehet nem lenne hülyeség... Főként akkor, mikor az ember több történetet is ír. Hihi:)
Üdv:
Rita07
Mara felvetette a zenét: igen, én is szoktam hallgatni, és én is sokszor dierekt olyan hangulatú zenét választok, amilyenre éppen szükségem van az adott téma miatt, ahogyan Rita is mondta. Van például egy dal, szinte mindig azt használom, ha szomorúbb részhez érek, nagyon bevált.
VálaszTörlésViszont néha hagyom a gépnek, hogy véletlenszerűen, maga válassza a zenét, és néha emiatt egészen más irányt vesz a történet, mint ahogyan eredetileg terveztem, nagyon érdekes! :)
Ja, és tegnap a jegyzetfüzetembe kezdtem el írni egy történetet a vonaton - gép híján muszáj volt, de még mindig nem annyira tetszik ez a megoldás.
Tényleg, a zene. Én CD-ről rakom be, és mindig véletlenszerűen. Egy La Push-os részhez kapcsoltam be külön, direkt indián zenét, bár akkor is először a zene jött. Megadta az ihletet. :)
VálaszTörlésPuszi, A.J.
Kedves Freya!
VálaszTörlésElőször is hadd mondjam el ismét: hiánypótlónak tartom a kezdeményezésedet, és nagyon bízom a valódi párbeszéd kialakulásában az írok között.
Hogyan írok? Mostanában sajnos sokkal ritkábban, mint szeretnék, az általános elhavazódásból én sem maradtam ki.
Sajnos nincs dolgozószobám, bár egyik legszebb álmom az, hogy legyen. Nem kellene nagy, egy barátságos kis kuckó is elég lenne, ahová elvonulhatnék a világ - és a gyermekeim - zaja elől, kellemes környezetben, az írást regenerálódásra is használva alkothatnék. Nos, ez nem adatott meg eddig. A nappali sarkában egy számítógép-asztal a munkakörnyezetem. Először mindig fejben írok, azt pedig bárhol, bármikor lehet - akárcsak Agatha Christie-nek, a mosogatás nekem is remek ihletadó, már ami pl. a krimiszerű fordulatok esetében. Fejben mindig sokkal hamarabb összeáll tehát a sztori, de hogy mikor jutok el odáig, hogy a klaviatúra segítségével mondatokká is formálódjon, az már más kérdés. Csendet hiába is szeretnék magam körül, csak akkor kaphatnám meg, ha a gyerkőceim alszanak - nos, olyankor többnyire én is aludni szoktam -, szóval eléggé nehéz ez így. De ez nem panaszfal, és nem is annak szántam a fenti néhány mondatot, egyszerűen ez az igazság, egyelőre ordító különbségek vannak az alkotáshoz átalam ideálisnak elképzelt körülmények és a valóság között. Írás közben ritkán hallgatok zenét, a fejben írás közben annál inkább, de nekem nem igazán segít a zene, mert eltereli a figyelmemet. Enni-inni írás közben - értsd: gépelés közben - nem szoktam, a gép mellett nincs sem ennivaló, sem innivaló, ha megkívánok valamint - leginkább kávét és kávét -, akkor abbahagyom a manuális tevékenységet, és újra fejben alkotok. Az egyetlen, amit nem tudnék elképzelni, a kézzel történő jegyzetelés. Mivel remekül gépelek 10 ujjal, vakon, számomra az okoz nehézséget, ha kézzel kell írnom hosszabb szövegeket.
Üdv:
Katarina
Szia Freya:)
VálaszTörlésÉn az esetek nagy többségében szintén zene mellett írok, mert az az agyam egyik felét teljesen blokkolja, kizárom a külvilágot, a másikat viszont felpörgeti, ráerősít a gondolataimra, arra amit írni szeretnék. Rendszeresen a youtubról szedem a zenéket le, ezeket időközönként cserélem is, a hangulatomtól függ, mit hallgatok éppen. Mikor az első blogomat írtam, rendszeresen "írtam piszkozatot" de ezek majd 99% - a kukában landolt, mert nem tetszett, viszont ötletek annál is több....így a második történetemnél már nem vázolgatok semmit....fejbe pörgetem le az eseményeket, akár egy filmet. Írás közben ritka ha eszek, inkább inni szoktam, főleg kávét....és bagós lévén, mikor fentakadok valahol az írással, dühömben kicsámpázok pöfékelni egyet. A piszkozatokat mindig füzetbe írtam, hol fekve, hol ülve....hogy sikerült elhelyezkedni....de a storykat, a történeteimet mindig gépen írom. Gyerek mellett néha igen nehezen jön össze az, hogy alkothassak, ezért az esetek többségében éjjel írok és kora reggel, délelőtt....szeretek írni, mert kikapcsol, elkalandozhatok, szerelmes lehetek....mindezt bűntetlenül:) Szép estét Neked!
Úgy örülök, hogy tetszik Nektek az ötlet, és írtatok! :)
VálaszTörlésKatarina, irigyellek a gépírói tehetségedért, a munkámban is jól jönne ez a képesség ;)
Dora, túl sok jegyzetet, vázlatot szerintem sem érdemes készíteni, én csak a szereplőimről pár adatot és néhány ötletet írok le, amelyeket majd a történet későbbi részeiben szeretnék használni.
Mivel foglalkozol, Freya? A gépírást egyébként nem nehéz megtanulni, az interneten is vannak gépírást oktató programok, keress rá egyre, próbáld ki, csak idő kérdése - de idő rengeteg kell hozzá, hiszen bizonyos mozdulatsoronak kell rögzülnie, automatizmussá válnia, és ez csak akkor lehetséges, ha ugyanazokat a mozdulatokat nagyon-nagyon sokszor ismételed. Én ezt tanultam, és hadd ne mondjam, hány éves - huszonsok - rutinom van benne. Az írásnál valóban segítséget jelent, hogy amikor végre eljutok odáig, hogy leírhatom a fejemben formálódó gondolatokat, maga a gépbe írás, tehát a rögzítés nem vesz igénybe sok időt és energiát. Szóval: próbáld ki, megéri, gépelni bármikor meg lehet tanulni:-D
VálaszTörlésHát elég sokat írok munka miatt is, szóval tényleg segítene :) Bár azért gyorsan megy így is, de ez nem az igazi :)
VálaszTörlésMég a gimiben elkezdtem egy tanfolyamot, de a tanár nem volt túl kedves, úgyhogy feladtam :/
Sziasztok:)
VálaszTörlésNekem pl. a blogírásnál az adja az ötletet...ami körülöttem van. Akár a gyerekem viselkedése, dumája, akár a környezetemben valamiféle történés....minden. Akár az is, ha megismerek valami új embert és valami megfog a személyiségében, innen veszem a szereplőimet is a történeteimhez, mert őket relatíve "ismerem" tudom milyenek, hogy néznek ki -----így nem kell sokat az alapjellemükön dolgoznom:) Személyiség rablás valahol....de persze mindenféle rossz szándék nélkül:)
:D :D érdekes, én nemigen használom fel a körülöttem lévőket, a velem történteket az íráshoz, de ez persze egyáltalán nem szándékos, ilyen vagyok :) vagy csak tudat alatt, erősen átformálva használom fel őket, hiszen minden hat ránk, ami körülvesz bennünket.
VálaszTörlésNa, igen....engem bizonyos emberek, ember típusok inspirálnak, akár jók, akár "rosszak"....:)
VálaszTörlésSzió!
VálaszTörlésElőször is klassz ötlet ez az írói fórum :)
Nézzük, mi a helyzet velem:
Én az esetek 99%-ában a szobámban írok, és rögtön gépen. Úgy gondolom, hogy így egyrészt időt spórolok meg, másrészt jobban átlátom az egészet. És hogy mi az a maradék 1%? Hát ... ha például lyukas órám van, egyedül vagyok, és történetesen beugrik egy olyan jelenet, vagy párbeszéd, hogy késztetést érzek rá, hogy rögtön, de máris leírjam. De mondom, ez ritkán fordul elő :)
Általában este írok, mert ilyenkor van több időm leülni, és átgondolni, hogy mit is szeretnék. Azt hiszem mondhatom azt, hogy szinte mindig szól zene, bár nem feltétlenül olyan, ami az adott jelenethez passzol, bár kétségkívül igaz, hogy sokszor tényleg segít egy adott szám abban, hogy jobban ráhangolódjak.
Enni nem igazán szoktam, inni pedig többnyire teát, kakaót vagy ásványvizet kortyolgatok. Leginkább akkor, ha megakadok, vagy úgy érzem, hogy mindenem elzsibbadt és szükségem van néhány perc pihenőre.
Vázlatot írok, de többnyire nevek, adatok, vagy egy-egy jelenet nagyon-nagyon rövid váza kerül fel, éppen annyi, amiből el tudok indulni.
Freya, a gépírást tényleg nem nehéz megtanulni ;) És igen, az írás legalább nem engedi elkopni ezt a tudást. :)
A körülöttem élő embereket egyébként van, hogy én is beleépítem a történetbe, vagy egy-egy jelenetet (volt pl. egy konkrét állásinterjú, amit beleírtam az egyik történetembe), de azért valamennyire igyekszem magamtól megformálni a karaktereket, aztán hogy ez mennyire hiteles vagy nem, azt úgyis az olvasók visszajelzése alapján tudom meg :)
Nos, azt hiszem ennyi :)
Annamari
Karakter-ügyileg igaz ez is....bár én maradok amellett, hogy a bizonyos "hozott anyag" olyan amilyen....arról is két lehetőség van: vagy szimpi az olvasónak, vagy nem?!
VálaszTörlés