Lassan elindítom az új történetet itt is, talán észrevettétek, hogy erre készülve már történt egy-két apró változás az oldalon. Addig is azonban egy újabb, írással kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani Veletek, mert szerintem a múltkori ilyen kis apróság is sokaknak tetszett - én meg annak örültem nagyon, hogy olyan nyitottak és lelkesek voltatok :)
Most tényleg csak egy röpke idézet ugyanattól az írónőtől, amely engem megragadott:
"Miért írok? Mert annyira szeretem a szavakat és a történeteket. Mert életem minden egyes napja olyan szomorú lenne, ha nem írhatnék. Mert megszállott vagyok. És mert semmi máshoz nem értek."
Ehhez nincs mit hozzátennem. És Nektek?
Kedves Freya!
VálaszTörlésMegindítóak az írónő szavai. Én ilyen emelkedettségről és megszállottságról nem számolhatok be. Miért írok? Egyrészt ugyanazért, amiért színházban színészek játszanak. Ahogyan a színészek más emberek bőrébe bújnak egy-egy szereppel, számomra is lehetőséget ad az írás arra, hogy egy kicsit átlényegüljek, és beleélhessem magam a szereplőim által mások - még ha csak általam kitalált is - életébe, élethelyzetekbe. Izgalmas érzés elképzelni, kitalálni a szereplők karakterét, életét, érzéseit, és így egy kicsit olyan érzés számomra, mintha valaki egészen más lennék.
"És mert semmi máshoz nem értek." - szól hozzánk az írónő. Én nem tudom, hogy egyáltalán az íráshoz értek-e, biztosan értek még sok minden máshoz is, de semmi más nem adja meg azt a lehetőséget számomra, amit fent kifejtettem, mint az írás. És még valami: rendkívüli izgalommal tölt el, amikor a fejemben megszületik egy történet, olyan, mint egy nagy kaland, ahogyan formálódnak a szereplők, és egyre új és újabb utakra visznek. Ez egy csodálatos utazás, messze a hétköznapoktól, én ezt kaptam és ezt köszönöm az írásnak.
Katarina
Teljesen egyetértek veled, nekem is nagyon fontos, hogy annyi mindent kipróbálhatok, átélhetek az írás által :)
VálaszTörlésÉn úgy érzem, az írás tesz a legboldogabbá, a legelégedettebbé, ezen kívül még sosem találtam olyan más tevékenységet, aminél úgy éreztem, soha nem unnám meg, bármeddig tudnám csinálni.
Szia!
VálaszTörlésHát ebbe így még bele sem gondoltam (mmint a szerepváltásba), de most, hogy megteszem, tökre egyetértek. Mármint tényleg annyira jó kilépni a "szürke" hétköznapokból, és felvenni akár egy egészen távol álló jellem szerepét. :)
Meg szeretem megosztani másokkal a fantáziámat. (Ha már nekem úgy is olyan sok jutott belőlexD)
De szerintem legfőképpen a magam szórakoztatására írok. Nem annyira megszállottan -vagy legalábbis én nem érzem magam megszállott írónak -, de mindenesetre szeretek írni. Kikapcsol.:)
Nos, hát ennyi^^
P
Rita07
Ahogy Katarina mondta, én is azért írok, mert olyan, mint valami szerepjáték. Komolyabb nehézségek nélkül lehetek valaki más, élhetem más életét, vagy épp a saját álmaim, reménykedve, hogy talán egyszer teljesül belőlük valami. Illetve mert talán beleőrülnék, ha nem írnám ki magamból, annyi minden kavarog minden pillanatban a fejemben. Valamint most már azért is, mert így talán örömet tudok szerezni vele másoknak, mert imádom olvasni egy-egy fejezet után a véleményeket és reakciókat, és jól esik, mikor dicsérnek, és alig várják a folytatást.
VálaszTörlésNa, ezért szeretek írni! :)
Puszi, A.J.
Sziasztok!
VálaszTörlésAzt hiszem az előttem szólók-írók tökéletesen megfogalmazták, hogy miért írok én is. Van, hogy úgy érzem, hogy ez nekem nem is megy, vagy elakadok, és nincs ötletem, hogy hogyan folytassam, merre vigyem a történet fonalát, de aztán történik valami, beugrik egy jelenet, vagy bármi, és ismét égető sürgetést érzek, hogy írjak és írjak és írjak. És annyira jó érzés, amikor látom, hogy mit sikerült összehozni, de leginkább az, amikor azt látom, hogy ez másoknak is tetszik :)
Annamari