A következő részig folytatódjon az írással foglalkozó szekciónk, amely, úgy látom, tetszik Nektek :) Nagyon örülök, hogy ilyen lelkesek vagytok!
Ezt az újabb gondolatot némiképpen már érintettük, de szerintem nagyon érdekes, úgyhogy íme:
"Az írás minden egyes alkalommal nehéznek látszik, amikor nekiülök, ezért gyakran eszembe jut, hogy inkább valami mással kellene foglalkoznom. Legtöbbször egy kávé- vagy teaházat szeretnék vezetni. Egy olyan helyet, ahol rengeteg emberrel lehet beszélgetni, és mindig van csokoládétorta! Néha, azt hiszem, bűnügyi helyszínelő lennék, mert olyan menőnek tűnik a tévében, de tudom, hogy rögtön lehánynám a cipőmet, amint megérezném egy hulla bűzét. Farmer is szívesen lennék: csirkéket nevelnék és krumplit termesztenék; lennék festő, újítanék fel romos házakat, vezetnék állatmenhelyet, visszatérnék az újságíráshoz, nyitnék egy antikváriumot, és persze lennék elnök is, hogy végre jól menjenek a dolgok az országban. Szerencsére egy író kipróbálhat mindent a karakterein keresztül. Úgyhogy maradok az írásnál."
Hihetetlen, de ezzel is szinte szóról szóra egyetértek: kávéház, farm, könyvesbolt, régi házak, újságírás. Bár nálam mínusz helyszínelő, festő, elnök, inkább régiségkereskedés, virágbolt és fogadó. Viszont én is mindig erre jutok: az írás segítségével bármit kipróbálhatok! Igazi álommunka :)
És Ti? Mennyire tekintitek hivatásnak az írást? Vagy valami más álmot (is) dédelgettek?
Hű, ez végülis tényleg hasonlít a "Miért szeretünk írni?" kérdésre. Én minden lennék, amit az idézet, illetve Te leírtál! És még ezeken kívül rengeteg, például színész, énekesnő, amnéziát tettető riadt lány, félvámpír - csakhogy a műveimnél (terveimnél) maradjak. :)
VálaszTörlésÁm az idézettel szemben, nekem nem okoz gondot az írás. Egyáltalán nem nehéz elkezdeni, sőt, könnyű, mert a szavak, mondatok már összeálltak fejemben, és csak papírra, majd gépre vetem őket. Ha nehéz lenne, mert nem tudok mit írni, akkor neki sem állok. Talán ez az egyetlen rossz a művészetben, sosem lehet erőltetni, mert az nem igazán vezet jóra.
Az írás olyan, mintha skizofréniában szenvednék. :D Mint a színészet, rengetegféle ember bőrébe bújhatok, miközben megmaradok 'én'-nek. Skizofrénia ellen talán jobb, mint egy pszichiáter. :D Talán ezt a skizofréniát erősíti az is, hogy művésznevet vettem fel. :D Mikor írok, A.J. Cryson vagyok, amúgy pedig csak Sylvi. :D Mégis, élvezem minden egyes percét!
Kisregény vége.
Puszi: a skizofrén A.J. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Freya, a farmos dolgot kivéve - nincs mit tenni, igazán urbánus lány vagyok:-D - maximálisan egyetértek fenti sorok szerzőjével. Írni időnként tényleg nem könnyű. Jó példa erre a mostani időszak is: a Bűnös... folytatásához nincs ihletem, illetve nem kiforrott még, néhány novellára viszont volt. Egyetértek A.J.-vel is abban, hogy az írást nem lehet erőltetni, mert ha erőlteted, abból biztosan nem sül ki semmi jó - rosszabb esetben egyenesen vállalhatatlan lesz, amit írsz.
VálaszTörlésArról már írtam az előzőekben, hogy azért (is) szeretek írni, mert a szereplőimen keresztül más élethelyzetekbe bújhatok, más érzéseket, élményeket is "átélhetek", mint a valós életemben. Ez nagyon-nagyon jó, már ezért is mindenképpen érdemes írni.-D
Üdv:
Katarina
Igazatok van, nem lehet erőltetni, én sosem írok azért, mert úgy érzem, muszáj, csak akkor, ha kifejezetten kedvet érzek hozzá. Bár az is igaz, hogy régebben, amikor még a Floraliával elakadtam, és féltem, hogy sosem érek a végére, kerestem egy fix délelőttöt, amikor tudtam, hogy mindig ráérek, és csak azért is leültem írni. És ment! :) De azóta is inkább csak kedvtelésből írok :)
VálaszTörlésHát én tuti nem vagyok városi lány :D Legfeljebb kisvárosi ;)
Szia!
VálaszTörlésHát, nekem az írás csak hobby, és én örülök, hogy az is. Nem vágyom arra, hogy több legyen, nekem így pont jó. Talán, azért sem gondolkozok abban, hogy profi író legyek, és kiadjak több tucat könyvet, és csak erre szakosodjak, mert -szerintem- képtelenség belőle megélni. És már jó pár évvel ezelőtt dédelgetek egy álmot, aminek lényegében köze sincs az íráshoz, és az életem fő célja(na jó, nem fő, de fontos célja), hogy megvalósítsam.
Ami viszont furcsa, nem nagyon törekedtem arra, hogy az én álomszakmámat beleépítsem a történeteimbe. Valahogy... nem is tudom, akkor talán már nem lenne igazán csak az én kis álmom, vagy nem tudom. Önző dolognak tűnik így, de talán emiatt nem írtam még arról.
Viszont teljesen igaz, hogy az írással kipróbálhatok olyan szakmákat (fogjuk rá:D), amik érdekelnek, mégsem visz rá a lélek, hogy tegyek értük a való életben. :)
Mindenesetre az írás kikapcsol, és hobbynak tökéletes. Ha nem is a munkát, de az egyéb álmaimat kiírhatom magamból, és lényegében megvalósíthatom papíron, a főhősömön keresztül.
Na, egy roppant értelmes komment lett a részemről:D
Rita07
Én értem, ne aggódj :)
VálaszTörlésDe álmodozni lehet, nem? ;) Viszont sajnos igazad van, nálunk nem igazán lehetne megélni csak ebből, legalábbis nagyon keveseknek sikerül. De hobbinak sem rossz, sőt! ;)
A szakmámat én sem írtam még bele, de nálam nem olyan régi a dolog, úgyhogy még megeshet ;) Talán te is bele fogod, ha már megvalósítottad, ki tudja? :)