Az új szomszéd

Íme, diana beleegyezésével, az én alkotásom, amit Rita pályázata inspirált. Könnyű kis nyári semmiség :)

Kedves Laura Casey!

A nevem Timo Goldmann, mondhatni, én vagyok az új szomszédja, az az „elvetemült, vakmerő őrült, aki arra a szörnyű gondolatra jutott, hogy jó ötlet lenne egy apró bajor pékséget nyitni a Fő utca 47. alatt”. (Ugye pontosan idéztem a panaszleveléből, amelyet volt kedves múlt hétfőn eljuttatni a Városházára?)

Nos, kedves Miss Casey, igazán nem értem, mi a problémája az én kis üzletemmel. Ahogyan Ön is írta, mindössze egy csöpp pékségről van szó, nincs itt semmi ártalmas vagy mérgező, csakis meleg, ropogós zsemle, perec és fánk. Nincs kedve leugrani egy kóstolóra? Esetleg ihatna mellé egy csésze illatos, forró feketét. Nézzen be, a vendégem! Meg fogja látni, hogy teljesen felesleges aggódnia.

Szeretettel várom,

Timo

U.i. Szívesen átadtam volna egy kevés friss diós csigát, amit épp az imént vettem ki a sütőből, de hiába csengettem, nem nyitott ajtót, pedig a zörejek miatt azt hittem, itthon volt. Mindenesetre az ajánlatom természetesen változatlanul áll!

Tisztelt Mr. Goldmann!

Nagyon is jól tudom, mire megy ki a játék, miért ilyen mézesmázos velem, de időben szólok: felejtse el, nem vagyok megvesztegethető!

Ellentétben Heather Chapmannel a Városházán. Merthogy elvileg Ön nem tudhatná, hogy ki tett panaszt a kis boszorkánykonyhája ellen, pláne nem azt, hogy mi állt abban a bizonyos dokumentumban, amely miatt csak ideiglenes működési engedélyt kapott. Igen, nekem is megvannak a magam kapcsolatai, Herr Goldmann, csakhogy azok nem holmi Feketeerdő tortaszeletekre vannak építve, mint az Ön esetében. Azt hiszi, egy pár süteménnyel bármit elérhet? Heather Chapmannél talán, számára a szénhidrát olyan, mint a levegő, de ki kell ábrándítanom: nálam ugyan hiába próbálkozik! Nem vonom vissza a panaszomat, punktum!

Laura Casey

U.i. Az nem jutott eszébe, hogy nem véletlenül nem nyitottam ajtót? Hagyjon fel a nevetséges, küszöb alatt becsúsztatott levelekkel, ha kérhetném!

Kedves Laura!

Nagyon sajnálom, hogy ismét levelet küldök Önnek, de meg kell értenie, milyen fontos számomra ez a kis pékség. Mindig is az volt az álmom, hogy saját üzletet nyissak, ahova az emberek szívesen betérnek reggelenként, hogy egy kicsit talán jobban induljon a napjuk.

Egy olyan találkahely akartam a városban, egy igazán különleges tájékozódási pontot. Most, hogy itt vagyok a finisben, gondolom, megérti, hogy nehezen adom fel.

Ha a meghívásomat, mint sejtem, nem akarja elfogadni, elárulná, kedves Laura, mivel győzhetném meg? Biztosan nagyon kedvelte a hely előző bérlőjét, az öreg Mary Lou Stevenst, igaz? Ha csak az ő virágboltja hiányzik, két utcával odébb van egy másik, ott is igazán szép virágokat adnak, nekem elhiheti. Vagy ha csak a nénivel szeretne beszélgetni, megadhatom a számát, nekem itt hagyta, amikor átvettem a helyiséget.

Szóval, ha szüksége lenne rá, tudja, hol talál meg.

Üdv,

Timo

U.i. Feketeerdő tortát speciel nem árulok. Próbálja meg Sally Whitman cukrászdájában, a Tulipán utca sarkán!

Tisztelt Mr. Goldmann!

Hogy mivel győzhetne meg? Nos, mit szólna, ha egy másik helyen nyitná meg a kis álomboltját? Mondjuk a szomszéd városban? Nem is értem, miért ide jött, ha jól tudom, nem idevalósi, úgyhogy mindegy melyik városkában kezd új életet, nem?

Igazán köszönöm a segítségét, de sosem kedveltem az öreg Mrs. Stevenst. Nagyot hall, és mindig olyan hangosra állította a rádióját, hogy én is hallottam, itt az emeleten. Tudom, hogy most azt hiszi, nekem mindenkivel bajom van, aki ki merészeli venni a lakásom alatti üzlethelyiséget, de téved. Magával sem lenne semmi gondom, ha nem pékséget nyitott volna. Hanem mondjuk egy antikváriumot. Annak is elég jellegzetes illata van, nem gondolja? Fontolja meg!

És nem venné ki a kínálatából azokat az orrfacsaróan édes szagú szilvás izéket? Szellőztetni szeretnék, ha nem bánja.

Laura Casey

Kedves Laura!

Örülök, hogy nem a származásommal akadt gondja, már attól tartottam, hogy a nagyapja ellenünk harcolt a világháborúban, és ezért gyűlöl. De úgy látom, talán van némi remény.

Azok a bizonyos szilvás izék lepények, és a vendégeim körében abszolút az elsőszámú kedvencnek tekinthetők, szóval muszáj maradniuk, sajnálom. Tudja, Mr. És Mrs. Garrett, akik Ön felett laknak, éppen annak örültek a minap, hogy milyen finom illat terjeng a levegőben a ház körül, amióta itt vagyok. El kellene beszélgetnie velük, nagyon kedves emberek.

Tehát, Laura, mi a baj? Elvileg nem a személyem ellen van kifogása, egy pékséget pedig mindenki szeret, nem? Mindenki imád nassolni, és akár édesszájú, akár a sós finomságokat kedveli, itt biztosan talál kedvére valót. Ugyan milyen ember nem szereti a pékségeket?

Timo

Na, idefigyeljen, Mr. Goldmann!

Mi az, hogy mégis milyen ember az, aki nem szereti a pékségeket?! Mintha elmebeteg lennék, egy abnormális pszichopata, csak azért, mert nem bírom elviselni a maga kis kemencéjét! Tudja, mi van ott? Tudja? Hát én megmondom Önnek, ha már így kikényszerítette a folytonos zaklatásával: szénhidrát! Töménytelen mennyiségű, hizlaló, egészségtelen szénhidrát!

Fogadni mernék, hogy eszébe sem jutott, mennyire megkeseríti a kis ártatlan péksége egy olyan ember életét, aki évek óta kitartóan küzd, hogy leadjon végre pár kilót! Megmondaná, mivel vegyem rá magam ezentúl, hogy reggelire csak gyümölcsöt egyek, amikor minden áldott nap túrós pite illatára ébredek? Mióta itt van, minden éjjel vaníliás cukorral álmodom!

Ha van Önben egy cseppnyi könyörületesség, fogja a cókmókját, és máshol veri fel a sátrát, ahol nem nehezíti meg senki életét!

Laura Casey

U.i. Természetesen ismerem Garrettéket, hiszen a szomszédaim, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenben igazuk van. Maguknak való pár.

Kedves Laura!

Nem tudom, hogyan fogalmazzam meg másként: Önnek egyszerűen elment az esze! Még hogy fogyókúrára lenne szüksége! Egy felesleges gramm sincs a testén, és mivel én férfiszemmel látom a dolgokat, nekem elhiheti.

Ne tartson a szénhidrátoktól, egy császárzsemlétől vagy egy kornspitztől még nem kell nagyobb méretű farmernadrágot vennie magának!

Biztosan kíváncsi rá, ugyan hol láttam Önt, amikor állandóan csak ilyen ajtó alatt becsúsztatott üzeneteket hagyunk egymásnak. Nos, Önt kivéve már mindenkit ismerek itt a házban, így amikor a múltkor észrevettem egy csinos nőt, aki két, láthatóan nehéz szatyrot cipelt felfelé a lépcsőn, amikből póréhagymák és cukkínik lógtak ki, tudtam, hogy csak Ön lehet az.

Szóval ne aggódjon, fantasztikusan néz ki, rendben?

Timo

U.i. Nagyon finom a zöldséges lepényem is, nem akarja véletlenül megkóstolni? Direkt az Ön kedvéért teljes kiőrlésű lisztből és zsírszegény vajból készítem. Na, mit szól?

Kedves Timo!

Be kell látnom, igaza volt, a zöldséges lepénye isteni. És meg kell mondanom, egész finom kávét tud főzni.

Laura

U.i. A válaszom a kérdésére, amit az imént tett fel nekem: igen, ráérek péntek este.