7. fejezet

Talán szerdán történhetett – nem is tudom már, úgy összefolynak emlékeimben ezek a mostani, boldog napok –, hogy Sean-nal átkeltünk Turner Island-re megnézni azt a várat, amelyet felhasználtak a forgatáshoz is. Magam is többször jártam már Turner Island-en. Nagyvárosokhoz szokott emberek jelentéktelen kis porfészeknek tartják e szigetet, hiába van rajta három település is, amelyek közül az egyik nyugodt szívvel nevezhető városnak is akár. Na jó, városkának.
Mit gondolnának az ide tévedő utazók, akik aprócskának és alig észrevehetőnek mondják Turner Island-et, ha látnák Pire-t!

Turner Island három településének magától értetődően van saját, becsületes neve is. Ám talán csak a helyi lakosok tudják, mert rajtuk kívül mindenki csak a sziget nevét használja, akárhová induljon is azon belül. A legnagyobb és legfontosabb egyébiránt Gearasdan, hiszen az itteni kikötőbe fut be minden jelentősebb hajó. A többi település csupán a halászbárkák forgalmát bonyolítja le.

Turner Island mindenesetre nagynak és fontosnak tűnik a pire-iak szemében. És az ő szempontjukból valóban az. Vagy négyszer-ötször nagyobb Pire-nál, és bizony végtelennek is gondolnánk, amikor két falva között utazunk, ha nem lenne olyan keskeny, hogy a tenger két oldalon is minduntalan jól látszik a sziget bármely pontján állunk is. Turner Island partjai leginkább talán Norvégiához hasonlíthatók: szinte minden mérföldön újabb és újabb kis öblökre bukkanhatunk, amelyek mindegyike mélyen, de meglehetősen keskenyen vág bele a sziget amúgy sem túl vastag testébe. Turner Island maga egyébként meglehetősen laposra sikeredett sziget, alig emelkedik ki belőle itt-ott egy dombocska, amelyek még legmerészebb álmukban sem gondolhatnak arra, hogy magassági versenybe kezdjenek Athar Monadh-dal szemben. Fjordokat idéző sziklás partján kívül – ami nem mellesleg valóban lenyűgözően szép – nem sok természeti látnivaló akad e szigeten. Történelmi viszont annál inkább.

Prehisztorikus romok, monolitok állnak mindenfelé. Van egy kicsi köre is ősi kőoszlopokból, afféle mini Stonehenge, csak ebben a verzióban jóval kevesebb kőtömb maradt az utókorra. Olyannyira kevés, hogy nem kis képzelőerővel kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy meglássa benne egyáltalán a kört. A monolitok azonban olyan sűrűn fordulnak elő errefelé, hogy teljesen megszokott és hétköznapi látványnak számítanak, mondhatnám minden ház előtt áll egy.

Van egy régi kolostorrom is az egyik falu mellett. Egy magas, de már kidőlőben lévő, vagy nyolcszáz éves torony uralja az öreg monostor köveit, amelyből e maradványon túl, csupán néhány méternyi alacsony fal maradt az utókorra. Azt a néhány szobrot és keresztet, amit itt találtak valamikor régen, már nemzedékek óta valamelyik távoli nagyváros múzeumában szerepelnek. A monostort egyébként csaknem másfél évezreddel ezelőtt alapították, így akár abból az időből is származhat a tucatnyi kereszt valamelyike, amik a romok körül, szétszórtan állnak a földben. Szívesen látogatok el ide, akárhányszor e szigeten járok, mert ilyen hosszú múltú kövekhez nem mindennap van szerencséje az embernek. Csodálatos látvány ez, ahogyan a természet a maga egyszerű, de bájos kis vadvirágaival gondoskodik arról, hogy még ma is legyen mindig friss virág a sírokon. Érdemes megállni hát itt legalább egy percre, és beleborzongani, ahogyan az ide vetődőt megérinti a múlt. Az én hátamon legalábbis mindig végigfut a hideg itt.

Visszatérve Pire és Turner Island kapcsolatára, nem elhanyagolható eleme annak, hogy Pire csak és kizárólag Turner Island városkájának, Gearasdan-nak a kikötőjéből közelíthető meg. Innen indultam én is néhány hete a Shillay fedélzetén vakációm helyszíne felé.

Gearasdan neve annyit tesz: erőd. Kétségkívül éppen arra a várra utal e név, amely ide csábította a stábot, valamint erre a napra Sean-t és jómagamat is. Igazából mindkettőnk közelebbi ismeretséget kötött már ezzel az erődítménnyel korábban is, de úgy gondoltuk, nem ártana kiruccanunk egy kicsit Pire-ról Sean sokáig talán utolsó szabadnapján. Nem mintha ráuntunk volna Pire, egyáltalán nem. De Turner Island – és különösen ez a vár – is van olyan szép, hogy talán egyszer egy napon említhető lesz a szemünkben Pire-ral.

A vár, amely már közel sem eredeti épségében látható, Gearasdan fölött magasodik, már amennyiben magasodhat egyáltalán azon a kicsi dombon, amelyen áll. Tornyaiból azonban valószínűleg innen lehetett leginkább belátni az egész szigetet és a környező tenger egy igen nagy szeletét is. Szemtanúk, kortársak feljegyzései bizonyítják, hogy Gearasdan várának védői rengeteg ostromot vertek vissza, érkezzenek bár a támadók a szélrózsa bármely irányából. Az erődöt csak a 18. században sikerült az ellennek bevennie, egészen pontosan úgy, hogy felrobbantották. Azután már sem az ostromlóknak, sem pedig a védőknek nem kellett, így romjaiban áll ma is. És ezek a romok igencsak impozánsak, méltóságteljesek ma is, így aki rápillant, rögtön maga előtt láthatja régi, századokkal korábbi dicsőségében is.
Gearasdan várának, amely az egyik skót klán székhelye is volt egy időben, legmeghatározóbb pontja az a négyszögletes, nagy öregtorony, amely húsz méternél is magasabbra nyúlva, kívülről éppen úgy fest, ahogyan hajdanán nézhetett ki. Mellette néhány emelettel alacsonyabb, karcsú kis torony áll. Klasszikus középkori kastély lehetett ez egykoron: először épült a torony, majd később köré a vár.
A monostor és az erőd szoros kapcsolatban állnak egymással: legkorábban a monostort alapították, köréje falunyi ember telepedett. Őket pedig meg kellett védeni a támadóktól, így emeltetett tehát a vár. Ez a példány is a viking betörés ellen készült eredetileg, majd a századok során úgy alakult át, ahogyan az ellenfél is mindig változott.

Mint minden magára valamit is adó várban, ennek falai között is állítólag szellemek járnak. Pontosabban csak egyetlen kísértetről szól a hagyomány, egy ezer évvel ezelőtt élt férfi, Gearasdan akkori ura bolyong ma is a romok között, akit a legenda szerint orvul megölt a felesége. Én ugyan nemigen hiszek az effajta mendemondákban, de azt azért nem kockáztatnám, hogy sötétben, egyedül járkáljak e kövek között.
Miközben mindketten gondolatainkba merülve kaptattunk felfelé a várhoz, Sean váratlanul megszólalt:
- Látod azt a kis öblöt ott? Képzeld, legutóbb amikor ezen a szigeten jártam, ott láttam pecázni Dennis-t.

Fogalmam sem volt, hogy erre mit is válaszoljak hirtelenjében. Pedig jól tudtam, hogy Sean vár tőlem valamiféle reakciót. „Mondj már valamit… - biztattam magam – akármit, csak mondj már valamit gyorsan!” Rettegtem, hogy Sean valahonnan megtudhatta, hogy annak idején milyen ostoba szándéktól is vezérelve érkeztem ide, és talán most tesztelni akar, hogy ennek fényében hogyan hat rám a mostani forgatás, Dennis Lleyton közelléte. Ha így van, akkor minden bizonnyal egy szempillantás alatt lerombolhatnám a benne rólam kialakult képet, miszerint intelligens lány vagyok, akinek megvan a magához való esze. Tehát valami okosat kellett felelnem, amiből ő semmire sem következtethet. És gyorsan, nehogy habozásom olyan árulkodó bizonyíték legyen, amely ellen már nem segíthet már semmi, akármit mondok is.

- Nos igen, úgy tudom, remek kis pisztrángfogó hely az – hát, nem ez volt a legmegfelelőbb válasz, tudom. Ám legalább időt nyertem vele. – És van ott egy csodálatos homokos föveny is, sokan járnak oda, hogy megcsodálják azt a rengeteg különleges madarat, amelyek arrafelé leledznek. Amikor a múlt héten itt jártam, hogy Katie-vel elintézzük a nagy bevásárlást, akkor is éppen a madarakat leste egy csupa nyugdíjasból álló csoport. Nagyon le voltak ám nyűgözve.

- Igazán? – ennyit felelt mindössze Sean.
De legalább levette végre rólam a tekintetét, amiből arra következtettem, hogy átmentem a vizsgán.

Magáról a kirándulásról már aligha tudnék több tájékoztatással szolgálni, visszaolvasva soraimat, úgy látom, eléggé kimerítettem Gearasdan témáját. Még csupán annyit tennék hozzá, hogy nem tudtam megállni, hogy az erőd falai mögül minduntalan le ne tekintsek arra a partra, ahol állítólag Dennis Lleyton horgászott. Ezen új hír megint összekavarta gondolataimat, mert a világ végén békésen pecázgató filmsztár képe valahogy összeférhetetlennek tűnt az eddig birtokomban lévő információk alapján felépített képpel. Ámbár be kell vallanom, hogy mindenképpen pozitív irányba módosította azt.