Rita07 alkotása

Címzett: dhara.woods@hotmail.com

Feladó: emma.carlson@infomator.com

Tárgy: Tegnap…

Dátum: 2007.11.01. 9:53

Dhara!

Egy szóval lehetne jellemezni a hogylétemet: bazira másnapos. Hoppá, ez két szó. Látod? Még a nyelvtani szabályok, illetve a matematika sem megy most, hát hogy lennék képes arra, hogy Mr. Okoskának megfeleljek? Jelenleg egy gazdasági szakszó sem jut eszembe, ami elég nagy baj, tekintve hogy a főnököm (Mr. Okoska) felém tart és el kéne vele hitetnem, hogy egy fontos e-mailt írok egy igazán fontos embernek –ne vedd magadra, kérlek. GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG. Jó is, hogy nagybetűvel írtam, így legalább láthatta, hogy egy igazán szakmai levelet írok az egyik felhördült olvasónak. Mondd, mégis miért jelentkeztem én egy gazdasági magazinhoz? A végső vizsgán is csaltam! Na jó, csak egy szót néztem le a másikról, ez igazán nem nagy ügy, ugye? KERESLET ÉS KÍNÁLAT. Uh, Mr. Okoska tényleg nagyon okosnak hiszi magát, ugyanis most eljátssza a „felfázott ember” szerepét, és a mosdóba mindig a hosszabb –azaz a felém vezető- úton megy, így azt hiszi ellenőrizhet.

Én mindent megtettem reggel, hogy a másnaposság egy icipici tünete se látsszon meg rajtam, de ő mégis kiszúrta, hogy nem vagyok friss és üde. Nem mintha jobban néznék ki, mint hétfő reggelenként szoktam, de bizonyára összekapcsolta a tegnapi Halloweennel. Éljen!

És most, íme a kért beszámoló arról a bizonyos Haloweenes buliról, amiből te kellően kivágtad magad egy nyamvadt megfázásra hivatkozva, én meg állhattam ott - mondhatni egyetlen ismerős nélkül- egyedül a sógorod testvérének a házában. BAR RENDSZER.

Hol is kezdjem? Á, hát persze! Mindenki rajtam röhögött, ugyanis Bruce, és a barátai nem tekintették a beöltözést kötelezőnek, így én voltam a nevetség tárgya mondhatni az este végéig. Mégis melyik –elvileg- felnőtt nő képes magára ölteni a Macskanő jelmezét? Nem csak, hogy drága és kényelmetlen volt, de még mindenemet is kidobta! A házigazdának –aki csöppet sem hasonlít Bruce Willisre ellenben a nevével- majd kiestek a szemei. Még szerencse, hogy a múlt hónapban sikerült leadnom azokat a fölös kilókat, mert különben még jobban égett volna a fejem attól a tetőtől talpig bőrszereléstől. (Nekem persze akkor estek ki a szemeim, mikor megláttam a nagyon jól időzített sms-edet, miszerint te nem fogsz megjelenni.)

És, ha az még nem lett volna elég, hogy –OLIGOPÓLIUM- rajtam röhögött egy fél háztömb, mindenki autogramot kért tőlem, mivel pont úgy festettem, mint az a rabló, akitől csak úgy harsognak a hírek. Hogy mi erre miért nem gondoltunk, mikor megbeszéltük, hogy mi leszünk a Macskanők?! Neked még oké, mert szőke vagy, de az én hajam az alól a maszk alól pont úgy festett, mint azé a bűnözőé! TRANZAKCIÓS KÖLTSÉGEK. (Még egy felfázott nő sem járkál annyit a mosdóba, mint azt Mr. Okoska teszi!)

Tehát, hol is tartottam? Hát persze, hogy is felejthetném el: röhögés, autogram, bűnöző kinézet.

Mikor ezt az egészet megelégeltem –úgy fél óra múlva- leléptem. És, ha most válaszolsz egy olyat, hogy mégis, hogy lehettem ennyire udvariatlan, és beletiportam Bruce lelkébe, én komolyan mondom, megszakítok veled minden kapcsolatot! IMMATERIÁLIS JAVAK.

Szóval Bruce-éknál megalapoztam a túlélésemet egy-két pohár pezsgővel, majd inkább az utcai, illetve a többi beöltözött idiótát választottam, és elindultam neki a nagyvilágnak. Miközben hazafelé mentem, belebotlottam egy csoport beöltözött emberbe, akik szintén rajtam röhögtek, és megkérdezték tőlem, hogy nem-e láttak-e már engem a tévében, pontosabban a híradóban? Ez persze már nekem is sok volt, és gyorsítottam a tempón. Éppen egy ékszerbolt előtt mentem el, ahol megláttam A nyakláncot. Ezüst lánc, türkiz medál, és valami fenséges volt! FEDEZET. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattam ott, de egyszer csak azt érzékeltem, hogy valaki odapasszírozott a kirakatüveghez. Kapálóztam, sikítottam, ordibáltam, hogy hívom a rendőrséget, és azonnal engedjen el, és valami olyat is mondtam, hogy a legjobb barátom a rendőrfőkapitány, és ha nem enged el és csinálni merészel velem valamit, akkor addig nem nyugszik, amíg meg nem találja és ki nem tömi őt –mármint a támadót-, mint egy nyamvadt múmiát, meg, hogy egy különleges frekvencián tudok sikítani, és Leslie – mert, hogy így neveztem el ezt a bizonyos rendőrfőkapitányt- meghallja, és, hogy olyan ez mint a kutyasíp és a legmodernebb GPS keveréke.

Aztán tudod mit hallottam a hátam mögül? Röhögést! De a támadóm nem egyedül volt, hanem még vagy 4-5 férfi/női nevetést is hallottam rajta kívül, miközben a támadóm a jogaimat kezdte el sorolni, és, hogy a helyi rendőrfőkapitányt Morgannek hívják, és nem Leslie-nek, és, hogy ő a rendőrségtől van, és le-vagyok-tartóztatva! Szerinted?!?!

Majd mikor megfordított a (le)támadóm, vagy három rendőrautóval találtam szemben magam. Azt hittem meghalok szégyenemben. Persze végig kérdezgettem, hogy mi a francért tartóztatnak le, és, hogy én nem csináltam semmi rosszat sem azon kívül, hogy egy picit csaltam a záró vizsgámon, de ez nem okoz gondot a munkámban és talán Mr. Okoska jelentett fel?! És, hogy nem is ittam az utcán, hanem csak a tényleges legjobb barátnőm sógorának a testvérének a bulijában, és ott is csak azért, mert mondhatni trauma ért, mert te nem jelentél meg, és csak én voltam beöltözve, ráadásul ez a bőrcucc mindent kidob, és hogy tényleg nem értem, mi a fenéért visznek be engem a rendőrségre. BROKERAGE.

És tudod mit? Pontosan tudtam, hogy nem kellene belemennem ebbe a Macskanő-jelmezes-Halloweenezésbe, mert csak a baj lesz belőle. Hát íme a baj: azt hitték, hogy én vagyok az a tolvaj, akivel a helyi hírek tele vannak.

Persze hamar kiderült, hogy semmi közöm az egész ügyhöz, és nem győztek bocsánatot kérni tőlem. Megfogtam a táskámat, és minden büszkeségemet összeszedve kivonultam az őrsről, és a legközelebbi bárba vetettem magam.

Egészen eddig úgy gondoltam, hogy inkább magamon hagyom azt a maszkot, hogy elrejtsem az arcomat, és kevésbé legyek felismerhető az utcán, és másnap ne mutogassanak rám ujjal az emberek, hogy „hahaha ott az az idióta, aki képes volt azt a bőrcuccot magára aggatni, és milyen nevetségesen festett már benne.” De a bárban már ez érdekelt a legkevésbé, úgyhogy megszabadultam az álarcomtól, és kértem az első körbe három pohár Martinit. MAGINFLÁCIÓ. Aztán mikor rendelni akartam a második kört, más tette meg helyettem. Meglepődve néztem a mellettem helyet foglaló nyomozóra, aki egyben a támadóm is volt néhány órával azelőtt. Kijelentette, hogy ezt ő fogja állni, ennyivel igazán tartozik nekem, főként, hogy tönkretette a Halloweenomat. Nem ellenkeztem, és ráhagytam a dolgot. Közben bemutatkozott, és kiderült, hogy Alex Brownnak hívják, és brit, és irtózatosan szexi.

Az este további részéből már csak részletek vannak meg, de annyi biztos, hogy nem egyedül mentem haza, és nem egyedül töltöttem az éjszakát. Viszont reggel már csak én voltam az ágyamban bármiféle cetli, vagy üzenet társasága nélkül.

Persze, végül is mit gondoltam? Egy zsaru is csak pasi… LONG ÜGYLET.

Pillanat, telefon.

Visszaszívom. Mindent visszaszívok, amit Alex Brownról mondtam az előbb. Ő telefonált. El tudod, hinni? Felkutatta a munkahelyi telefonszámomat, és megmagyarázta az eltűnését azzal, hogy sürgősen mennie kellett, mert kaptak egy fülest, aminek köszönhetően sikerült elkapniuk a Macskanős tolvajt, és nem tudott felébreszteni, olyan mélyen aludtam, és, hogy ebédeljünk együtt. Ő a világ legédesebb pasija!

Persze az levon a telefonbeszélgetés értékéből, hogy néha-néha el kellett hintenem egy-egy gazdasági szakszót, hogy Mr. Okoskának ne tűnjön fel a dolog.

Mennem kell, mert a főnök nagyon furcsán méreget engem.

Remélem már jobban vagy azért!

Puszi

Emma

Címzett: emma.carlson@infomator.com

Feladó: charles.mccoy@informator.com

Tárgy: Munka

Dátum: 2007.11.01. 10:01

Ms. Carlson!

Mint tudja az Informator a város, sőt mondhatni az ország egyik legjobban működő gazdasági magazinja, amit a munkatársak hozzáértése, valamint aktív munkavégzése tett azzá, ami.

Ezért igazán hálás lennék, ha abbahagyná az érzelmei ecsetelését esetleges áldozatának, és a feladatára koncentrálna.

Köszönettel:

Charls McCoy

Felelős szerkesztő

Címzett: dhara.woods@hotmail.com

Feladó: emma.carlson@infomator.com

Tárgy: Tegnap…

Dátum: 2007.11.01. 10:05

Hupsz…

A tőled megszokott, könnyed, vicces stílus kaptam, és kicsit a Racheles sztoridat juttatta eszembe.

Le sem tagadhatnád ezt a történetet! Vicces, fordulatos, könnyed, rád jellemzően imádnivaló - csak a címet hiányoltam.