Ab: Csendes éj

A WC-papír gurigák csüggedten csüngtek a csúcsán neonfénnyel vibráló fenyőfán. Az elakadt hókotró – mint afféle modernizált gigászi szán- ott cövekelt közvetlenül a rózsaszín égősorral díszített Rudolf szomszédságában. Katie úgy vélte, egy jászolt is lát, legalábbis felfedezett egy gyereket az egymáshoz gurított alumínium kukákban. Ebben a fura Betlehemesben, már ha ezt a valamit annak lehetett nevezni, a pásztorok kukásmellényt viseltek, és a kis Jézus mellett pelenkák és csokoládépapírok pettyezték a szívószálakból kialakított szalmát.

- Ez égő- jelentette ki Rupert. Már tíz perce bámulta a vállalat új „zöld termékét”, az elrettentően gyönyörűséges karácsonyi kulturális mixtúrát, amit legnagyobb bánatára ő talált ki az összes létező hagyományt, és pár szemétláda tartalmát összekeverve.
- Nem, nem! Ez annyira szép! – Rupert oldalra sandított, mennyire is őszinték Katie szavai. - Annyira nagyon, meghökkentően, szavakban ki nem fejthetően… blöááá, hogy az ember beleremeg. De tényleg!

Rupert vigyorogva átölelte a lányt, és magához húzta.
- Lesz ez még másképp is… - súgta a lány nyakába.

* * *

A televízióban Grincs épp karácsonyfaégőket evett, és Sarah izgatottan tapsikolt, miközben énekelni kezdte a Grincs dalát.
- Figyelj Sarah, - próbálkozott újra Katie, és közben csak úgy mellékesen, hatalmasat szippantott a mézeskalácsra szánt citromkrémes zsákocskából. - Bár az ember, - nyammogta -, mint olyan, mindenevő, és ebben teljes mértékben igazat adok a tanárodnak, de mégsem eszik meg mindent. Ezt jegyezd meg jól.
- Szemetet sem eszünk, mama?
- Azt főképp nem. Szemetet sem, meg karácsonyfaégőket sem.
- A szemét a pazarló életformánkat szimbolizálja. Igaz, Mama?
Katie kikukucskált a mézeskalács hegy mögül, hogy hétéves lányát egészben lássa.
- Hát ezt meg ki mondta neked?
- Apu – vigyorgott rá Sarah.
Katie szeme megtelt könnyel. Nem sírhatja pont most el magát, gondolta, miközben újabb adag cukormázat nyomott a szájába.
- Mit írtál a Télapónak? – kérdezte végül, amint megtörölte az arcát.
- Fel lehet ezt olvasni? – Sarah olyan ijedt képpel bámult anyjára, hogy Katie nevetni kezdett.
- Persze hogy fel. Mi van, ha tele van helyesírási hibával? Majd én szólok neked, ha valamit rosszul írtál.
- Ó, már értem! Így jó lesz– bólogatott Sarah, aztán felállt az egyik szék tetejére, és szavalni kezdett:

A TÉLAPÓ, A BEFANA, MEG A KARÁCSONYI ANGYALNAK.

- Így jó lesz, Mama?
- Nagyon jó! Csak folytasd.

Csupa nagybetűvel, írom mindet, nehogy megharagugyanak. Szomorú lennék, ha a jövő héten nem hoznának ajándékot. Jó kislány voltam A MAMA szerint és szerintem is, és azt is mondja A MAMA,, hogy a mostani multikul túrális világban nem mehet biztosra az ember. Ezért írok mindannyiótoknak.
Szeretnék egy új tütüt és egy varázspálcát.
A pálcát magyalfából kérem, három és fél hüvelyk hosszú legyen, egyszarvú szőrrel a belsejében.
A tütü ne legyen fából, mert szúrna.
A tütü rózsaszínű legyen, 28-as méret lenne a legjobb, mert A MAMA szerint még nőnni fogok. Utóirat: nem tudom, A MAMA milyen túráról beszél, folyton…

Hatalmas nagy tisztelettel és sok sok sok szeretettel írta:

SARAH, New Hamptonból

- Ez gyönyörű volt Sarah! – emelte le a kislányt a székről Katie.
- Jajj, ne! Össze mancsolsz! – tiltakozott a kislány.
- Nem is!
- De!
Katie egy apró csillagocskát kanyarított a citromkrémből a lány orrára.
- Anyu, te rosszalkodsz!
- Nem igaz…
- A bagoly is azt mondja, hogy nagyfejű!
- Bárcsak az én szavaimra is úgy figyelnél, mint apádéra…
- Tényleg, megmondalak A ZAPUNAK!
Katie hatalmasat sóhajtott, aztán leharapta egy mézeskalács szarvas fejét.

* * *

A Betépett dúvadhoz címzett kocsma cégére részegen himbálózott a bejárati ajtó felett, és Katie fél órával később, a bárpult mellett ülve, úgy érezte, a földi is mozog.
- Ebben az évben újabb fejlesztés lesz a betlehemben – mesélte barátnőjének.
- Újabb? – kérdezte Holly elképedve, aztán hogy jelezze megrökönyödését, egy az egyben lehajtotta a koktélját.

- A kutyák lesznek a barmok – magyarázta Katie higgadtan.
Holly majdnem belefulladt a legutolsó kortyba. Amint lenyelte, vigyorogva felemelte a kezét, és magához hívta a félmeztelen, karácsonyfaégőkkel teleaggatott pincért.
- Egy Forró ölelést kérek, drága.
- Meglesz – vigyorgott a fiú. Katie fintorgott.
- Szóval? – kezdett bele Holly. – Mi lesz az új attrakció? Tudod nálam a konzerv macska, mindent vitt. És amikor egy mikrofon megszólalt benne, és azt mondta: MIAÚ! Hát azt hittem helyben elájulok.
- Az nem is úgy volt – kezdett védekezni Katie, de közben bennszakadt a gondolat, és imbolyogni kezdett a világ. – Az a macska, azt hiszem, a mennyből az angyalt énekelte. Nem csak nyávogott.
Egy darabig hallgatott, és figyelte, ahogy Holly igazgatja a szoknyája ráncait. Tudta, hogy csak egy dolog miatt történhet ez: a pincér bekapcsolta a magára csavart égősorát.
- Látod? Felvillanyoztam – súgta Holly a barátnőjének.
- És magának mit hozhatok, fura hölgy? – kérdezte Katie felé hajolva a pincér.
- Egy Kopj le –t, de gyorsan. Legyen szíves.
A fiú bánatosan kikapcsolta a villogót.
- Hát ezt elintézted – szólt közbe Holly. – És Rupert, mit akar tenni a kutyákra? Talán boci fület ragaszt a bernáthegyire?
- Eltaláltad! – szörcsögte Katie a martinis poharába.
- Anyám, ezt még én is megnézem.
- Mondd csak, Holly! Az a rénszarvas ott a falon, ugye énekel?
Holly átkarolta Katie-t és a falra meredve előrehajolt.
- Drágám, az ott a betépett dúvad.
- Azt hiszem nemsokára én is dúvad leszek – mutatott rá Katie.
- Még egy koktélt, fura hölgy? – szólt közbe a pincér.
- Ne mondd, hogy fura vagyok, különben lezúzlak egy hatalmas, büdös műfenyővel.
- Kicsit harapós a hölgy, de nekem határozottan tetszik! – kacsintott a fiú.
- Most mondd meg, Holly, - tápászkodott fel a székből Katie nagyon lassan, mert attól félt, bármikor a földre zuhanhat. – Hát hol van ilyenkor az én férjem?

* * *

A TÉLAPÓ, A BEFANA, MEG A KARÁCSONYI ANGYALNAK.

Az előbb hazudtam, mert nem akartam, hogy A MAMA észrevegyen. De azért én jó vagyok. Azt kívánom, hogy legyen egy kívánságom. Ha lesz egy kívánságom, kérlek, jelezd. Akkor majd elmondom neked, bocsánat NEKED, hogy mit i skívánok. Nem nekem lesz. Kérlek, segíts.

Újra csak sok sok tisztelettel meg minden szokássossal :

SARAH

a címemet úgy is tudod.

- Mit írsz Sarah?
- Házi feladatot.
Katie lábujjhegyen egyensúlyozott egy széken, hogy felérje a csövek tetejét. Korábban apró ezüst virágokat tűzdelt a fenyő-girland ágai közé, és most piros masnikat próbált a lyukas helyekre kötögetni. Nem sok sikerrel járt.
- A papi mikor jön vissza Mandzsúriából?
- Drágám, a papa Mongóliában van.
- És kikötözte már magát ahhoz a nagy fához?
Katie egy pillanatra megszédült, de aztán megkapaszkodott a csillárról lelógó fagyöngy ágban.
- A papi nem csinál ilyen őrültséget.
- De, de, csinálja – mondta nagy komolyan a kislány. – Telefonon mondta nekem. Azt is mondta, hogy csak egy dologtól fél, hogy a barátai ott hagyják. Hát nem lenne vicces? – nevetett Sarah. Katie leroskadt az asztal szélére.
- De, nagyon vicces lenne.
- De karácsonyra biztosan itthon lesz.
- Ühüm.
Sarah az anyjához szaladt és átölelte.
- Túl sokat aggódsz a papa miatt – motyogta.

* * *

A WC-papír gurigák csüggedten csüngtek a vastag dérrel borított fenyőfán. A konzerv díszek halkan összekoccantak, a távolban gyerekkórus énekelt egy régi, karácsonyi dalt. A hold fél karéjáról hófelhő lógott, apró csillagok pettyezték a fekete eget.
- Rupert, én fázom – szólalt meg Katie.
- Akkor mozogj kicsit.
- Azt hiszem belefagytam a hóba.
- Mozgasd meg kicsit a kezed. Mintha hóangyalkát csinálnál.

- De akkor te is!
Egy darabig mindketten mozgatták kezüket- lábukat.
- Azt hiszem, aktivista leszek – mondta Rupert. – Védeni fogom a környezetet, és te fogsz vigyázni rám.
- Gondolod, hogy menni fog? – vigyorgott Katie.
- Neked minden megy. És most – tápászkodott föl a földről Rupert, - gyere, énekelünk.
Katie csak bámulta a felé nyújtott kezet, a háttérben pulzáló neoncsillagos karácsonyfát, és nevetni kezdett. – Melletted lehet unatkozni, mondd?
- Én azt nem tudhatom. Viszont… Te ismered a csendes éj szövegét, ugye?
- Persze. Az a kedvenc karácsonyi dalom.
- Énekeljük addig, amíg a kutyák nem vonyítanak.

Aznap a rendőrőrsön töltötték a Szentestét.

* * *

A TÉLAPÓ, A BEFANA, MEG A KARÁCSONYI ANGYALNAK.

Add vissza a férjemet, kérlek. Havonta jó, ha kétszer látom. Harmincéves, és még mindig egy nagy gyerek. És még így is imádom. Elviselem a bocifülekkel teleaggatott bernáthegyiket is, de szükségem van rá, nagyon, még annál is jobban.

És kérlek, segíts, ne hagyd, hogy kiláncolja magát ahhoz a fához.

Még mindig hisz benned, és sokszor ölel:

Katie.

Utóirat: Nem túrális, hanem multikulturális.

Katie már egy ideje a tükör előtt állt. Nem akart a betlehemeshez menni. Inkább jobban esett volna egy koktél a Betépett dúvadban, minthogy megint megcsodálja a tupírozott Barbie-t a fenyő tetején.
- Utálom azt a hülye fát – motyogta.
Aztán mégis bezárta az ajtót, és megfogta a férje kezét. Annyira féltette Rupertet, hogy attól félt, soha nem engedi el. Aztán mégis minden ment a maga útján. A bernáthegyi nem tűrte a jelmezt, a szemetet szétfújta a szél, a fenyő, rajta a Wc papír gurigákkal, kidőlt.
Rupert tanácstalanul megvakarta a fejét, aztán kacagni kezdett.
- Mit nevetsz? – kérdezte Katie.

- Gyűlölöm ezt a fát.
- De akkor…
- Jajj, hát nem emlékszel? Tudod, arra az estére, ott a hóban… Utána énekeltük a csendes éjt…
- Igen, és aztán vonyítottak a kutyák.
- És amikor mindenki vitatkozott… - próbált Rupert segíteni.
- Akkor megcsókoltál.
- Először csókoltalak meg – vigyorgott a férfi.
- Ugye nem ezért csinálod minden karácsonykor ezt? – tárta szét a kezét Katie.
Rupert a földet bámulta: - Mondjuk úgy, hogy nem vagyok a szavak embere.

- Mondhatnád másképpen is.
- Mondhatnám úgy is, hogy szeretlek?

Katie reszketett, ahogy Rupert hangját hallgatta.

- Ígérd meg, hogy soha többé…
- Soha többé nem teszek semmi hülyeséget. És mindig szeretni foglak, és mindig hallgatok rád.

A TÉLAPÓ, A BEFANA, MEG A KARÁCSONYI ANGYALNAK.

Köszönöm, hogy gondolatolvasó vagy, és segítettel AZ APUNAK. Azt mondja, a mama nem tudhatja meg, de alig tudta a kezét kifűrészelni a láncból. De megmaradt a fa. Valami nagy mammut fenyő.
Azt is köszönöm, hogy segítettél az anyunak. Most már nincs egyedül, és nem kell rá vigyáznom. Köszönöm az ajándékokat. A tütü kicsit nagy lett. Mit gondolsz, kicserélhetnénk?

Viszont most rohanok, mert Apu azt mondta, mostantól együtt énekeljük a csendes éjt. Nem tudom, szereted-e a kókuszos-vajas- tejes sütit. Hagyok kettőt itt a tálban. Mire visszaérünk, kérlek, mosogass el.

Mindent köszönök, és Boldog születésnapot a Jézuskának!

Puszi

Sarah

aki, most nagyon hamisan énekel valahol!

Freya:
Tetszett! Nem a megszokott karácsonyi tradíciókat idézted, mégis fülig ért a szám, amíg olvastam :) Bolondos, jópofa, vidám történet!

Ev:
Nagyon aranyos karácsonyi történet. Jókedve lesz tőle az ember lányának.:D:P